2025.10.14. (kedd)

Újraértelmezett képek és hely

Újraértelmezett képek és hely

Dátum:

Miért ne lehetne szabadtéren is festménykiállítást rendezni? És miért ne lehetne az évtizedek óta a helyét kereső Árkád alatt lévő tereket kiállítóhelyként értelmezni? Rippl-Rónai, Dürer, Gauguin, Vincent van Gogh se sértődne meg azon, amit itt a Magiszter tehetséges diákjai elkövettek velük.

A Szolnokon működő Magiszter Alapfokú Művészeti Iskola diákjai egy éven belül állítottak már ki a Béres József sétány gesztenyefái alatt, az egyik Baross utcai bérház gangján és udvarán, illetve jelenleg is látható néhány képük az Árkád alatt, a Szifonnak nevezett ifjúsági tér ablakaiban. Miközben tavaly március óta a kiállítóhelyeink csak hellyel-közzel vannak nyitva, a Páncsics Edina vezette közösség valahogy mindig megtalálja annak a módját, hogy közönség elé léphessenek. Talán mert ők nem érnek rá, a fiatalok nem várhatnak, irigylésre méltóan sietniük kell, hisz annyi mondanivalójuk van. Nyár elején, amikor a csak egyetlen napig látható Piktúrát rendezték, azt írtam: Szolnokra beszökött Párizs. Az Árkád alatt látható Parafrázis néhány képe láttán meg legszívesebben azt mondanám: ha már beszökött, próbáljuk köztünk tartani.

Sajnos csak kilenc képből áll a mostani kiállításuk. Kilenc olyan festményből, amelyek láttán sokan felkiálthatnak, hogy ezeket már láttam valahol. De nem így. Babits Mihály legismertebb ábrázolása, ahogy jobbjával megtámasztja szomorú homlokát Rippl-Rónai József festményén. Talán egy házi köntösben, amiből Gazdag Adrienn képén Rippl-Rónai más festményeiről ismerős mintájú kabát lett. Mekkora ötlet! Miként a tahiti nőket festő Paul Gauguin egyik képét is úgy megőrizni, hogy alakjait egy teljesen más stílusba emeli át az ifjú alkotó (Kovács Tamás munkája). Félreértés ne essék: ezek nem a nagy művek kifigurázásai, netán megszentségtelenítései, hanem az eredeti dolgok saját „szavakkal” való újbóli elmondása, továbbgondolása. Parafrázisok.

De miért csak ennyi? Képtelen vagyok szabadulni ettől a kérdéstől. Hiszen a végtelenül lehangoló Árkád üvegfalakkal végigfuttatott folyosója, belső udvara hasonló képekért kiállt. Lassan egy éve nem lehet hagyományos kiállításokat rendezni, miközben Szolnoknak itt van egy nyitott, de mégis zárt „kiállítótere”, ahol egymásnak lehetne adni az üvegfelületeket. Nem két üvegtáblányi helyen, mint amennyit a sokkal nagyobb kollekciójának a Magiszteresek kaptak! Hanem végig, az összes működő vagy magára hagyott üzlet ablakában vagy hátuljában. És akkor végre újra érdemes lenne erre sétálni, ami az egész háznak és Szolnoknak is jót tenne.

Dürer Szent Jeromos festményéből kiemelt arcképből háromféle is látható az Árkád alatt. Az egyik – Bódi Vanda munkája – olyan, mintha a 15-16. század fordulóján élt német festő ötletét a négyszáz évvel később alkotó Vincent van Gogh valósította volna meg. Nem szentségtörés, hanem egy jó adag tehetség, humor és fiatalos lendület. És ezt olyan jó lenne a városban tartani, hiszen Szolnok lassan kétszáz éve egybeforr a képzőművészettel. Amit két oldalról kell őrizni. A leendő alkotók és a leendő befogadók felől. Ahogy történik ez ismét Páncsics Edina PEDAGÓGUS jóvoltából, az új értelmet kapott Árkád alatt. Még! Még, sok hasonlót!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Valami öregedés?

Örülök a Valami Amerika 3. sikerének, főleg azért, mert ez a kisebb, magyar tulajdonú moziknak is jó. Nem fogom azt mondani, hogy a prosztósága, a valóságtól való elrugaszkodottsága miatt ne nézzék meg. Csupán a bús férfi panaszait szeretném a film kapcsán előadni.

Nekem ez a Budapest Noir

Mivel eddig nem olvastam Kondor Vilmos regényét, bennem az a Budapest Noir él, amit Gárdos Éva alkotott. És az nemcsak gyönyörűen fotografált, a haza színjátszás legjobbjait felvonultató mozi, hanem egy kifejezetten izgalmas és szórakoztató magyar film. A Tisza moziban is látható.

Buksó Saly Noémivel

Egyetlen település helytörténetével sem érdemes foglalkozni Saly Noémi írásainak ismerete, illetve ma már a vele készült egyre több beszélgetés meghallgatása nélkül. Nyáry Krisztián pedig az Így szerettek ők első betűje óta a hazai könyvesszakma fontos alakja. A Buksóban beszélgettek.

Nagyember, az esendő kisember

Az emberek között nincsenek istenek. A legnagyobb történelmi személyeknek is voltak esendő, kisszerű pillanataik. Talán ezért tudtak naggyá válni. Azokban a történelmileg szerencsésebb fejlődésű országokban, ahol a hősökről is lehet emberként beszélni. Például Sir Winston Churchill-ről.