F. S-né Magdolna: Jó az írás – mint mindig -, nagyon jó a szobrászművész – mint szinte minden alkotása -, és igen, nagyon sokunknak, szinte az egész város iskolásainak úszni tanító mesterének állít emléket.
Sz. János: Csíptem az öreget. Ő tanított meg úszni anno, még száz forintért.
H. Géza: Nagyon jó írás, tényleg ilyen volt. Ha még hozzátesszük azt is, hogy tőle zengett a Dami, amikor úszni tanított, amikor edzette a pólósokat vagy az úszókat, amikor meccs volt, és a partról kiabált, vörös fejjel – ez volt az igaz Hasznos Pista. Minden meccset láttam itthon, amikor aktív volt, és tény, hogy ha előre került hozzá, a centerhez a labda, az szinte biztos a hálóban kötött ki, sokszor a legendás svédcsavarjával. Ehhez persze rengeteget kellett verekedni, lerázni az ellenfél védőit, fennmaradni a víz színén. A Balaton átúszáson, 1965-ben Siófok-Füred (14 km) távon versenyeztem vele, 18 évesen akkor voltam erőm teljében, ő már visszavonulóban. Ennek ellenére majd húsz percet rám vert, és első lett, én meg csak harmadik. Úszómesterként sokat talpalt azért, hogy meglegyen a sátortető a nagymedence fölött, mert az hamar kiderült, hogy igazi edzéseket nem lehetett tartani a kicsi és súlyos levegőjű fedett medencében. Nehezen, de sikerült a különböző városi és megyei szerveknél kijárnia ezt a sátrat. Jó pólós, jó edző volt, és bár anyámmal egyidős, jó barát is volt.
G. István: Hetvenes évek elejei emlékem, amikor Boros Apival és Kanizsa Tivivel hármasban beálltak kicsit kétkapuzni az akkori ászokkal. Sírtunk a röhögéstől, ahogy szétszívatták őket. Nekem edzőm volt vagy 6-7 évig. Istenként tiszteltem.
P. István: Az akkori időkben a szolnoki gyerekek zömét ő tanította meg úszni. Én is láttam minden Dózsa meccset.
D. Lajos: Amit kisebb kiegészítésként hozzátennék: Hasznos Pista bácsi soha sem sétált hátratett kézzel az uszodában. Inkább karba tette a kezét. Edzőm volt a serdülő 2-ben.
G. Zoltán: Ő tanított meg úszni, mint megannyi más gyereket.
T. Mihály: Ő tanított meg úszni az egytízesben, azután meg pólózni.
P-Sz. Szilvia: A vízműves gyerekeknek is szerveztem oktatást. Szívesen vállalta. Nála a fiam nem tanult meg úszni, mert beült mögé, átkarolta a nyakát, közben a többieket a kezéből lökdöste előre. Mikor rászóltam a gyerekre, jól letolt, hogy hagyjam békén, majd úszik, ha akar. Nagyon szerettem, nagyon jó kolléga is volt.
T-né G. Mária: És közben gyerekek százait tanította meg úszni.
V. Zsófia: Köztük engem is.
S. Róbert: Ő tanított meg úszni. „Pista bácsi” legenda volt. A Dami elképzelhetetlen volt nélküle.
I. Éva: Gyerekként még láttam játékosként, majd évtizedekig, ahogy úszást oktatott. Olyan szeretett ember volt, mint a MÁV strandon Kocsis Pista bácsi. (Jó lenne Szolnokon olyan szoborpark, ahol a híres, ismert sportolóinknak lehetne emléket állítani minden sportágban!)
F. D. Susanna: Ő tanított meg úszni. Nehéz eset voltam.
K. Ida: Volt szerencsém személyesen is ismerni a családot. A Lengyel légió utcában laktak (Megyei Tanács melletti utca), Pista bácsi a lakása teraszáról is lelátott a Damira. Az élete volt.
O. Zsuzsanna: Jó volt ezt olvasni.
