(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. május 11-én jelent meg először.)
A város főterének második világháború utáni első komolyabb rendezése, átalakítása több éven keresztül tartott a hatvanas évek elején. A Horthy-szobrot még 1945-ben eltávolították a piacként is funkcionáló térről, a Szentháromság-szobor az ötvenes években, az 1-es számú irodaház (Néplap-székház) építésekor tűnt el, míg a 68-as obeliszk ennek a bizonyos, 1960 körül kezdődött nagy átépítésnek esett áldozatául (került az Eötvös térre). Tulajdonképpen a Kossuth térnek az a formája, amit 2007-ig, azaz a mostani tér kialakításáig láthattunk, 1960 és 1963 között született. Azzal a megszorítással, hogy a Steiner-féle házat csak a hetvenes években bontották el a „Fradi-ház” elől, és 1975-ben lett parkoló a helyén.
A téren 1963-ig nem volt szökőkút, csupán egy artézi kút, amit azonban még a negyvenes években megszüntettek. A sokunk emlékezetében élő két egyforma, kör alaprajzú szökőkút 1963. május 1-jére készült el, és tulajdonképpen Kovács Ferenc Munkásmozgalmi emlékművével együtt adták át őket. A következő évtizedben folyamatosan működhettek a kutak, hiszen rengeteg olyan képeslappá lett fotó született, amelyek bekapcsolt állapotban mutatják az építményeket. Egy hatvanas évekből származó újságcikk alapján úgy tűnik, hogy a Városi Tanáccsal szemben lévő két szökőkutat minden év április 4-ére üzemelték be.
Aztán 1974-re kiderült – pontosabban ezt kommunikálták -, hogy az alig tízéves szökőkutak elavultak. Csöveiknek az elhasználódásával indokolták a leállításukat, meg azzal, hogy túl sokszor fújta ki a szél a vízsugarakat a járdára, ami nem volt túl kellemes az arra sétálóknak. Persze, az sem zárható ki, hogy a városon átvezető 4-es számú főút korszerűsítésével összefüggő, újabb térrekonstrukció tűnt a legjobb alkalomnak arra, hogy megszabaduljanak a pazarló berendezésektől. Merthogy 1984-ben, amikor ismét beindították a szökőkutakat, az illetékesek bevallották, hogy az eredeti konstrukció nagyon pazarló volt. Ami érthető is, hiszen 1963 és 1974 között kvázi a csapról működtek a kutak, ahonnan az egyszer kilövellt víz azonnal a csatornába került.
Mindenesetre 1975 tavasza fontos fordulópont volt a két szökőkút, de bizonyos tekintetben a szolnoki Kossuth tér történetében is. Az építmények belsejében lévő, három lábon álló „betoncsészéket” ugyanis az év tavaszán szerelték ki a kutakból, és szállították át a Tiszaligetbe. A két „amfora” – igaz már nem egyforma méretben – azóta is ott áll a Sportcsarnok és a Tiszaligeti sétány között, olykor virágok is kerülnek beléjük. Miként történt ez a Kossuth téri szökőkutak maradványaival is, amelyek 1975 és 1984 között virágágyásként funkcionáltak. Néhány képeslap erről az időszakról is maradt fenn.
A Kossuth téri szökőkutak történetének újabb fejezete tehát 1984-ben kezdődött, amikor a helyi vállalatok összefogásával – azaz jórészt társadalmi munkában – felújították a két szökőkutat. Azaz kiszedték belőle a virágokat, újra rakták a peremüket és végre cirkulációs vízrendszer került beléjük, ami lehetővé tette, hogy ugyanaz a csepp víz többször is megjárja a levegőt. Maga a szökőkút rekonstrukció összefüggött a tér újabb átépítésével. Ekkor kerültek ide a fekete-sárga, támla nélküli, hosszú padok, illetve azok a vitrinek, amikben olykor fényképek, máskor meg mozi- és színház műsorok voltak kirakva. Illetve ekkor újították fel utoljára a rendszerváltás előtt a városházát is, ami épp akkor ünnepelte a 100. születésnapját. (A mellékelt fotó ebben az állapotában mutatja a kutat. A kép Németh István munkája, a MaNDA archívumában található.)
A két, immár belső tányér nélküli szökőkút bő húsz évig bírta. Utoljára 2006 júniusában fürödhettek meg benne a végzős Vargások. A következő évben ugyanis már nem indították be őket, hiszen 2007. július 1-jén megkezdődött a tér maivá formálása, ami egy teljesen más szökőkút koncepció megvalósításával párosult.
