2025.12.1. (hétfő)

Legközelebb is úszni fog Szolnok

Legközelebb is úszni fog Szolnok

Dátum:

Nagyjából egy éve volt legutóbb hasonló felhőszakadás Szolnokon, mint most, pünkösd vasárnap. Akkor is mindenki mást hibáztatott, majd eltelt egy év, és nem történt semmi. Ezt a problémát máról-holnapra nem lehet megoldani. Hosszú távon kellene gondolkodni és cselekedni.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. május 24-én jelent meg először.)

Talán egy évvel ezelőtt is megírtam, hogy a klímaváltozásnak köszönhetően egyre gyakoriabbak lesznek Szolnokon a nagy felhőszakadások, viharok, miként egyre több forró és száraz napunk is lesz. Ezen lehet morogni, másokat szidni, de ezek csak arra jók, hogy továbbra is minden évben – egyre többször – elönti a várost az esővíz, a mélyebben fekvő részek fekáliában úsznak, a Széchenyi lakótelep az egyik irányból megközelíthetetlen lesz. És még szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen a vihar leszaggathatná a vezetékeket is, és akkor se villany, se egyéb szolgáltatás, de akkor legalább a közösségi oldalakon se lehet másokat – soha se magunkat – hibáztatni.

Eső után tegyük már fel végre magunknak a kérdést, és próbáljunk meg rá nagyon őszintén válaszolni: hajlandóak lennénk pénzt költeni, ideig-óráig a megszokott komfortunkat feláldozni, hogy ez ne így legyen? Figyelem! Nem egy-két évig, hanem évtizedekig, hiszen amiről lentebb fogok írni – ismét – az nem kevés pénzbe kerül. De hosszú távon megéri. Sőt, csak ez lehet a megoldás az évente ránk törő problémákra. Nagyjából úgy kellene gondolkodni, ahogy a 19. századi magyarok, akik rájöttek, kitalálták, megtervezték és évtizedeken át építették a gátakat, amik aztán megmentették Szolnokot és környékét az árvizek évenkénti pusztításától.

Szolnok – de egész Magyarország – települési közműveit újra kell gondolni, és tervszerűen át kell építeni. Az egyik alapvetés, hogy a szennyvízcsatornát és az esővíz-elvezetőket szét kell választani. Az előbbinek egy szigorúan zárt rendszert kell alkotnia, az utóbbinak pedig egy olyat, ami minden háztetőről és közterületről – a lehető legnagyobb csapadékra méretezve – különállóan összegyűjti a csapadékvizet, amit aztán tisztítva tárolunk, hogy a szárazabb napokban kertet, parkot, járdát lehessen locsolni vele.

Mindez természetesen az úthálózat felbontásával jár. De ez nem baj, mert ez kitűnő alkalom lenne arra, hogy az utcákban lógó mindenféle légvezetékeket megfelelő méretű, zárt, az út későbbi felbontása nélkül karbantartható és javítható közműcsatornákba helyezzük. Így sem egy szélvihar, sem a jég, és pláne az árnyakat adó fák nem lennének ellenségei a vezetékeknek, egyben a folyamatos szolgáltatásoknak. És ha már úgyis hozzányúlunk a vezetékekhez, akkor az utcai közvilágítást is újra lehetne gondolni, hogy azok ne a fák koronáit, a fészkeket szolgálják, hanem lentebbről, kevesebb energiával az embereket. Netán a magasba helyezett napkollektorok segítségével.

Igen, ez iszonyatosan sok pénz, rengeteg idő, hatalmas munka. De ahogy elkezdjük és évről-évre haladunk előre, úgy lesz egyre hasznosabb és költséghatékonyabb. Az ellenzőket emlékeztetném, hogy a város víz-, csatorna- és földgáz hálózata is hasonló apró lépésekben, évtizedek alatt épült ki. Persze, kicsit a jövőnek, a következő generációnak. Talán lehetnénk annyira optimisták és nagyvonalúak, hogy ez nekünk is beleférjen.

A város idén kapott 2,7 milliárd forintot utak és járdák fejlesztésére és karbantartására. Hasonlóan hatalmas összeg állt ugyanilyen célokra a rendelkezésünkre 2016-ban is. Akkor az egész belvárost újraaszfaltozták. Meg lehet nézni, az Adyn és a Barosson azóta hány folt emlékeztet a fel nem újított közművek meghibásodásaira. Félő, hogy ennek a 2,7 milliárdnak is ez lesz a sorsa, mert a rövid távú politikai érdek, és az ezt fűtő választói akarat ezt diktálja. Pedig végre kimondhatnánk, hogy Szolnokon egy méter út felújítására vagy építésére sem kerülhet sor anélkül, hogy a mélyben és a magasban lévő közműveket a fentiek szerint nem építik át. És vessen meg minden beruházó és ingatlantulajdonos: új ház sem lenne építhető, régi pedig felújítható anélkül, hogy az érintettek a bekerülési költség meghatározott százalékával ne járulnának hozzá a nagy szolnoki közműfejlesztéshez. Ugyanis a közművek nem az országé, Szolnoké, a képviselőinké, a pártoké, hanem a miénk. Amire áldozni kell.

Vagy évente egyre többször csónakázni, szörfözni a fekálián, és közben teli szájjal szidni a sok tehetetlen politikust, akiket persze mi választunk, és mi kényszerítünk rövid távú gondolkodásra. Pedig lenne alternatíva.

(Az illusztrációk „lopott” képek a vasárnapi esőről: Szolnoki Napló, Szolnok TV, Kimondott Szolnok, Kárpáti Márti fotós, Szolnoki közösség.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ez a hajó elment (4.): Közünk a beruházásokhoz

"Mi épül Szolnokon?" Jó lenne erről tudomást szerezni a dózerolás előtt, de legalább az évekig tartó építkezés közben, mert ma, ha egy beruházásnál baj van, senki nem tudja, kinek kellene szólni. Néhányan már tesznek ki táblát, de Szolnokon még mindig nem kötelező a lakosság tájékoztatása.

TVSZ (3.): Napi 20 órában kiszolgálnak

Nagyot változott a világ azóta, hogy Víg Kálmán 1921-ben elindította az első autóbuszjáratot Szolnokon. Meg tudják tippelni, hogy ma hány vonalon, mennyi járművel szolgálják ki a közel hetvenötezres város közösségi közlekedési igényeit? Tanultam Valamit Szolnokról.

Eltűnt vendéglők

Az 1985 áprilisában kiadott Szolnok térkép összesen negyvenöt éttermet, vendéglőt, falatozót, bárt és ételbárt jelöl, illetve sorol fel. Ha gondolatban elsétálunk a vasútállomástól a Tisza-hídig, a 29 éve még létező vendéglátóhelyek közül ma már csak kettőt találunk nyitva.

Mozaikok a Horthy-korból

A több fotóból összeállított mozaiklapok a két világháború között jöttek divatba, Szolnokról is sok ilyet adtak ki. Ezek ugyanúgy árulkodnak a Horthy-korról, a város akkori büszkeségeiről, mint a 30-40 évvel később, már színesben megjelent szocialista képeslapok a maguk koráról.