2025.08.27. (szerda)

Egy bolttól kétszázig

Egy bolttól kétszázig

Dátum:

Hogyan lett egyetlen szandaszőlősi szatócsboltból háromnegyed évszázad alatt egy közel kétszáz egységből álló vállalat? Mi volt a jelentősége az 1969-ben átadott Jólét ABC-nek, ami eredetileg a Szolnok nevet viselte volna? Többek között ezekről is szól a Mozaikok 75 évből című kötet.

Még a nyár elején készült el és jelent meg hivatalosan a Mozaikok 75 évből – A Szandaszőlősi Földművesszövetkezettől a COOP Szolnok cégcsoportig (1946-2021) című, bolti forgalomba nem kerülő, de a könyvtárakban elérhető kötet. Miként az alcíméből is kiderül, a közel kétszáz oldalas könyv az 1946. június 2-án alapított, így idén háromnegyed évszázados fennállását ünneplő helyi földművesszövetkezet, majd ÁFÉSZ, jelenlegi COOP Szolnok történetét dolgozza fel. Kicsit rendhagyó, hogy recenziót írok a kötetről, hiszen a COOP Szolnok felkérésére több mint fél éves munkával én írtam és szerkesztettem. Így nem is értékelni, sokkal inkább bemutatni szeretném, és felhívni rá a figyelmet, mert ez a könyv nemcsak egy cégről és múltjáról, de egyben Szolnokról, környékéről és a kiskereskedelem helyi történetéről is szól.

A Mozaikok 75 évből hét fejezetben tekinti át az egyetlen, minden bizonnyal a mai szandaszőlősi Vörösmező és Simon Ferenc utcák kereszteződésénél működő vegyesbolttal induló cég történetét. Az első fejezet az indulástól az 1956-os forradalomig terjedő időszakról szól, amikor például a Baross utca 34. szám alatt – az Ostor utca sarkán – megnyílt az ország egyik első mezőgazdasági szakboltja. A második rész az 1968-ig terjedő éveket tárgyalja, amelybe belefért a szolnoki Halászcsárda vagy éppen a szajoli Pettyes vendéglő megnyitása is. A harmadik egység az ÁFÉSZ név felvételétől az első nagy egyesülési hullámig nyúló szűk évtizedet mutatja be, amihez hozzátartozott a szolnoki Jólét, Bőség, Munkás, Vosztok és az Ifjúság ABC-k megnyitása.

A negyedik fejezet már a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ és tulajdonképpen a környék településeinek kiskereskedelem-történetét tárgyalja, benne a Szolnok ABC és a Skála Tiszavidék Áruház megnyitásával, egészen a rendszerváltásig, amikor az ország második legnagyobb szövetkezete volt a szolnoki. A fejezetek óhatatlanul nemcsak időszakokhoz, de vezetőkhöz is kötődnek, így az ötödik rész a szövetkezetet 1954 és 1988 között irányító Sárosi Béla után a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ élére kerülő Guba Kálmánné elnökségének hét évét mutatja be. A hatodik – leghosszabb – fejezet pedig a Csepeli Lajos korszakról szól, amikor nemcsak COOP lett az ÁFÉSZ-ből, de az addig csak Szolnok és környékén működő cég fokozatosan az ország egyik legnagyobb ilyen vállalkozása lett, immár tíz megyében működve. Az utolsó fejezet kicsit kilóg a sorból, hiszen az utolsó öt évet próbálja áttekinteni egy Fekete Tiborral, a COOP Szolnok cégcsoport jelenlegi vezetőjével készült interjúban.

A könyvet igyekeztem a lehető legtényszerűbben megírni és minél átláthatóbban, érdekesebben szerkeszteni. Ez utóbbi célokat szolgálja az az ötvenkilenc keretes írás, amelyek egy-egy kisebb témát vagy magyarázatra szoruló fogalmat igyekeznek megvilágítani. Így külön fejezetet szenteltem például a nagyobb ABC-knek, a beolvadó szövetkezeteknek, vagy éppen az ÁFÉSZ által támogatott Szolnoki Kodály Kórus történetének. Ugyancsak a könnyebb megértést szolgálják a fejezetekhez tartozó kronológiák, amelyek nemcsak a cég életében fontosabb eseményeket, de a kiskereskedelem és az ország gazdasága szempontjából jelentősebb momentumokat is felsorolják.

Öröm számomra, hogy a kötet viszonylag gazdag képanyaggal – közel száz fotóval – készülhetett el. Ez részben a COOP Szolnok cégcsoport saját archívumának, illetve a jelenlegi és egykori dolgozóktól kapott relikviáknak köszönhető. Másrészt a helyi múzeum, könyvtár és levéltár segítségének, illetve annak, hogy a Magyar Távirati Iroda és a Fortepan is rengeteg témába vágó felvételt őriz.

(A kötet nyilvános bemutatója az Ünnep Könyvhét szolnoki rendezvényei részeként 2021. augusztus 31-én, 17.00 órakor lesz a Verseghy Ferenc Könyvtárban.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kettő az egyben

A szolnoki Lila ákác lényegében egy színpadon két előadás, és ezek az azonos cím ellenére csak ritkán keresztezik - szerintem inkább zavarják - egymást. A színészek mindent megtesznek, hogy a rendezői és a közgazdasági igényeket kielégítsék. Szerencsénk, hogy közben vannak remek alakítások.

Elveszített időérzék

Maszahiro karnagy úr úgy irányította zenekarát, mintha két kézzel szórta volna közéjük a hangokat. A Nagyvárad Táncegyüttes szomorú arcúra festett táncosai pedig életre keltették mindazt, amit Mozart hallott. Negyedszer is vastaps zárta az új évi Tánckoncertet a sportcsarnokban.

Három évtizede ötven éve

A szolnoki repülés története mellett a város múltjáról is sok érdekességet elmesél a három évtizeddel ezelőtt megjelent Ötven év a Tisza fölött című kiadvány. Az antikváriumban talált könyvnek köszönhetően például megtudtam, hány nézője volt az 1974-es szolnoki Ejtőernyős világbajnokságnak.

Fától az erdő

Letehetetlen, megrázó, elgondolkodtató, kemény gyomrosokat osztó. Leginkább azonban abban segít az Eső legfrissebb száma, hogy láthassuk a fától az erdőt. Vagyis a magunkat korlátozó szubjektumunktól az erdőn túli országot. Azaz Erdélyt, aminek az Eső az idei utolsó számot szenteli.