2025.08.27. (szerda)

A múlt, mint reklám

A múlt, mint reklám

Dátum:

Lehet egy hentesüzlet múzeum is egyben? Csak a szándékon múlik. Megéri? Én biztos, nem vásároltam volna ott, ha a kiállítás nem csalogat be. A marosvásárhelyi Petry mészárszéket, mint követendő példát citálom. A látnivalók közül sokszor kimarad, pedig ott van a Rákóczi-lépcső alján.

Nagyon szeretem Marosvásárhelyt. Részben a jelenlegi színháza miatt, ami szerintem per pillanat a legjobb magyar nyelvű teátrum. Másrészt a magyar szecesszió „koronaékszere”, a marosvásárhelyi Kultúrpalota okán, aminek ugye komoly szolnoki kötődése van a Tükörteremben lévő Pólya Tibor festmények révén. És most már azt mondhatom, hogy egy nyolcadik generációs családi mészárszék miatt is, ami nemcsak egy hentesbolt kiegészítve komoly étteremmel és rendezvényhelyiségekkel, hanem egy hely-, ipar- és kereskedelemtörténeti kiállítóhely is, amolyan igazi szívvel-lélekkel magánmúzeum. Nem is értem, eddig hogy kerülte el a figyelmemet.

A Petry-féle mészárszék ott van a marosvásárhelyi várból levezető, szinte minden útikalauzban megemlített, ám mára teljesen elkopott festésű Rákóczi-lépcső alján. Elsőre szimpla hentesboltnak nézheti az ember, ám ha valamilyen oknál fogva mégis benéz a hatalmas üvegablakon, akkor gyorsan rájön: annál jóval több. Aminek persze már a cégér miatt is derengenie kellene, hogy a bejárati ajtó hentesbárdból készített „kilincsét” ne is említsem. A Petry-féle mészárszék egy kiállítótérrel kezdődik, és csak azon áthaladva lehet belépni a hentesüzletbe, ahol persze a nyolcadik generáció óta ezt az ipart űző család mai termékei is megtalálhatóak. Biztos, hogy nem vettem volna például a töpörtyűjükből, ha nem fedezem fel a „múzeumukat”, márpedig akkor egy kulináris élménnyel is szegényebb lennék. Ők meg sok-sok lejjel.

De nemcsak a régi hentesüzletet idéző, az alapító arcképével díszített, régebbi és újabb eszközöket egy diszkrét üvegfal mögött felvonultató előtérből áll ez a múzeum, hanem a bolt után egy nagyobb kiállító- és rendezvénytérből is. Ahol természetesen több nyelven is elolvashatjuk az 1880-as évek második fele óta a „húsiparban” dolgozó család történetét, ami éppúgy nem nélkülözi a Monarchia korabeli boldog békeidőket, mint a szocialista államosítást és a rendszerváltás utáni újrakezdést, azaz az elveszett álmok újraépítését. Dokumentumok, képek, dátumok és persze sok-sok eszköz tiszteleg nemcsak egy család, hanem egy szakma előtt is. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként rendezvénytérként is funkcionáló különterem Marosvásárhely történetének egy speciális, de nélkülözhetetlen szeletének is emléket állít.

Tudjuk mi Szolnokon, hogy a marosvásárhelyi Petry (máshol Petri) család első generációi idején kik látták el hússal a városunkat, hol és kik voltak a hentesek, a pékek, később a szatócsboltosok? Ha néhány tudják is ezt, hol van ez úgy elmesélve, hogy sokan tudhassák, netán egy hozzánk érkező idegen is megismerhesse? Vagy Szolnokon nem voltak egy-egy szakmának kiváló mesterei, nemcsak a városban, de a környékén is ismert „legendái”? Nálunk is ugyanaz a Monarchia volt, ugyanaz a szocializmus lett és ugyanúgy eljött a rendszerváltás. Csak valahogy a múlt egyszerű, de nélkülözhetetlen napszámosainak a megmutatása nem történt, történik meg. Pedig, miként számomra a marosvásárhelyi Petry mészárszék megmutatta, egy hentesüzletben is lehet turisztikai potenciál. Ami ott, azonnal pénzre váltódik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Fent lent

Tatabányáról nekem eddig soha sem a turizmus jutott eszembe. Inkább a szénbányák, de az ilyentájt nem sok élményt tartogat. A város fölé magasodó Turul-szobrot szintén csak távolról, az autópályáról nézegettem mostanáig. A Szelim-barlang is csak útközben volt, pedig tényleg kihagyhatatlan.

Egy évszázad anzikszai

A képeslapok különleges forrásai egy város történelmének. Egyrészt eltűnt házakat, tereket, hangulatokat őriznek, miközben arról is mesélnek, kik és mikor kezdték a várost fotózni, aztán a képeiket árusítani. Persze az anzikszok hátoldala is érdekes, hiszen személyes történeteket őriznek.

Ott lehetünk a születésnél

Megállva a sötét és bűzös lövészárokban, hallgatva a másfél embernyi mocskos falak fölül beszűrődő lövéseket, és belegondolva, hogy dédapáink éveket töltöttek ilyen helyeken, mindjárt több fogalmunk lesz az első nagy háborúról, mintha csak feliratok és megfakult tárgyak között bóklásznánk.

Elindultam egy úton

Lassan négy évtizede dúdolom a Másfél millió lépés Magyarországon sorozat címadó dalát, és nagyjából ugyanennyi ideje tervezem, hogy egyszer én is bakancsot húzok, és elindulok az Országos Kéktúrán. Egy kerek évfordulónak köszönhetően két rövid szakasszal nekivágtam.