Csné P. Erzsébet: Három étel, amit nagyon szerettem ott enni: sertéssült pirított velővel, sárgaborsó leves sült sonkadarabokkal, na és a fánkjuk. Nyami!

És – tudom, ezzel nem kezdünk mondatot – megfizethető volt.

K. Jutka: A babgulyásuk sem volt elhanyagolható.

Csné Magdi: Szuper volt a Rákóczi-túrós. A habról jutott eszembe.

B. Ferenc: Isteni zúzapörköltet csináltak.

G Gerzsonné: Azt én is nagyon szerettem, és a máglyarakás is nagyon finom volt.

T. Lászlóné: Remek volt.

K. Emília: Most is jó lenne egy ilyen kis étterem! Nem csak a „meki”.

Sz. Kriszti: Mi is sokat jártunk oda. Ott ettem először máglyarakást jó nagy habbal a tetején.

H. György: Azok az ízek, azok az árak. Felejthetetlen.

V. N. Anita: Mennyi bélszínrolót, sült krumplit, máglyarakást ettem ott suli után.

T. Eleonóra: Azóta sem ettem olyan finom máglyarakást, mint ott.

B. Pál: Olcsón és jót lehetett enni.

F. József: Nekem sem kevesebb emlékem fűződik a Centrumhoz. Egyet leírok:

– Kérek egy rántott kacsamájat!

– Rántott húst mondott ugye?

– Igen azt, köszönöm.

Azonnal rájöttem, hogy baj lehet a májjal. A kedvencem volt, tudta a kiszolgáló, később el is mondta, nem akarta, hogy csalódjak.

Amikor sokat mentem az üzemekbe – volt sok jegyem – és hétvégére 10-12 Rákóczi-túróst hazavittem.

Sz. Miklósné: De sokat ettünk ott.

Cs. Mátyásné: Még mi is jártunk a kollégákkal oda ebédelni.

M. Péter: Volt előfizetés, klasszikus papír ebédjegy formában. A környékbeli hivatalokból is jártak oda ebédelni, dél körül jó hosszú sor volt, nem ritkán az étterem előtt. A menü egy nagy táblára felpattintott műanyag betűkből állt, ha valami elfogyott, akkor úgy rémlik X-et raktak elé. Délután javarészt már csak X-et lehetett kapni… Legendás a gyümölcsleves, a rántott borda, szerencsés napokon sült krumplival, valamint (nekem legalábbis) a sólet. Rákóczi-túrós többnyire volt, ritkábban madártej is.

T. Bandi: Mondjuk jól főztek. És a bejárattól jobbra voltak kézmosók.

Sz. É. Lilla: No és a Rákóczi-túrós meg a kistányér nagyságú szalagos fánk. A máglyarakást már mások is írták. Ahhh!

H. Zoltánné: Én szerettem, ott ebédeltem, ha tehettem. Jól főztek.

S-né E. Zsuzsa: De finom volt a gyümölcslevesük. Többször ettünk ott szaftos krumplit. Vagyis nem kértünk pörköltet, csak egy kis szaftot a krumplira és a megtakarított pénzt csokira költöttük. Jó biznisz volt.

B. M. Enikő: Nem sokszor ugyan, de én is ettem ott, nem esett útba, de ahogy emlékszem, jó kaják voltak.

K. Katalin: Nekem is kellemes emlék, egyszerűen szerettem.