Nevezzenek vészmadárnak, de nagyon félek attól, hogy a 25 éve a város távfűtőműveit üzemeltető Alfa Nova gyors távozása után hátradőlünk majd, és abban a tévhitben ringatjuk magunkat: lett fűtés, nincs probléma. Már csak azért is aggódom, mert a szolnoki távfűtési szolgáltatás körül az elmúlt héten kicsúcsosodó viharban választott képviselőinktől csak a politikai haszonszerzésre, a világkocsma Facebookon történő nagyotmondásra és önvállveregetésre tellett. Mintha az bármire is megoldást jelentene, hogy eddig ki volt hangosabb az Alfa Nova ügyben, ki mióta figyeli ezt a problémát, és kinek köszönheti a város az új szolgáltatót. Ekkora hazugságokat, mint ebben a témában a választottjaink közül néhányan előadtak, régen lehetett Szolnokon hallani, csodálom, hogy a városháza kupolája még a helyén van.

Nagyjából egy héttel a hirtelen szolgáltató-váltás után úgy tűnik, hogy az Alfa Nova nem csődbe ment, hanem nem akarta vagy nem tudta – ezt azért meg lehetne vizsgálni – a megemelkedett gázárak mellett folytatni a szolgáltatást. Ezt pedig akár úgy is értelmezhetjük, hogy amíg alacsony költségek mellett lehetet hasznot maximalizálni, addig kellett a 35 éves koncessziós üzlet, amikor viszont veszteség termelődött, függetlenül a korábbi profittól, nem kell a biznisz. (Ez azért pártállástól függetlenül jusson eszünkbe, amikor 35 évre akarjuk koncesszióba adni az autópályáinkat!) Hírlik, hogy a problémájukat nem október 14-én jelezték először a városháza felé, sőt talán hónapok óta sejthető volt, hogy valami nem stimmel Szolnok egyik közműszolgáltatójánál. De még ha nem is szóltak, sőt esetleg lapítottak, egy hozzánk hasonló méretű kisvárosban, egy jól működő polgármesteri hivatalban akkor is érzékelni kellett, hogy gond lehet. Tehát nem kell az a képviselői parasztvakítás, miszerint Szolnok lakóinak nagyjából negyedét-harmadát érintő rapidintézkedés történt, vagy, ha igen, akkor tényleg baj van.

A pillanatnyi megoldás szempontjából – mármint, hogy sok ezer lakásban mégiscsak van fűtés és meleg víz – ugyancsak lényegtelen, hogy ki találta vagy hozta Szolnokra az MVM Oroszlányi Távhőtermelő és Szolgáltató Zrt-t. Főleg, hogy az állami tulajdonú céget a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) jelölte ki a feladatra. Azaz a képviselőinknek nem az ismerőseiket kellett kérdezgetniük, hogy tudnának-e valami távhős céget ajánlani. Az viszont sokkal érdekesebb, hogy a szolnoki távhőszolgáltatásban helyet cserélő két cég, illetve a mögöttük állók vagy érdekeltségeik nem először „ütköznek”, hiszen pár hónapja biztonsági embereket felvonultató konfliktusuk volt Dunaújvárosban. Komolyan érdekelne, hogy ennek van-e bármi köze a szolnoki eseményekhez. Miként remélem, nemcsak én vagyok kíváncsi arra, hogy mi lesz a 35 éves, ki nem töltött koncesszió sorsa, lesz-e mondjuk, valamiféle pályázat a szolgáltatás végzésére, avagy a hirtelen megoldás véglegessé válik. Már csak azért is, mert bár nem városi cégekről van szó, azért mégiscsak a város területén, sok szolnokit érintő, megkockáztatom, Szolnok éves költségvetéseit is befolyásoló üzletről van szó. Ami minden szolnoki zsebére megy.

Az október közepén csúcsra járatott probléma egyébként hosszabb távú gondolkodásra is ösztönözhetne bennünket. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szocializmusban kitalált és kalkulált távhőszolgáltatás, a több évtizedes tervek és a hasonló korú, legfeljebb karbantartott vagy felújított, de alapjaiban át nem alakított rendszer hosszú távú problémaforrás, ami sok tízezer szolnokit érint. És nem megoldható egyéni akciókkal, mondjuk, egy-egy társasház rendszerből való kiválásával, vagy az összes távfűtött ház hőszigetelésével és nyílászáró cseréjével. Nagyjából olyan problémával állunk szemben, mint a Szolnok útjai alatt elöregedő víz- és csatornahálózat, a csapadékvíz elvezetés vagy a közúti közlekedésünk parkolóstól Csáklya utcai hidastól. Azaz, ha most a politikai haszonszerzés vagy a pillanatnyi problémamegoldás után hátradőlünk, akkor borítékolhatjuk a szolnoki távfűtés miatti hisztiket és közös ráfizetéseket a következő évekre, évtizedekre. Persze egyszerűbb a magunk vállát veregetni a Facebookon, mint a politikai acsarkodást félretéve, tényleg a város jövője érdekében gondolkodni, egyeztetni és tenni.