Senkit sem szeretnék meggyőzni arról, hogy „vegye fel” a covid elleni védőoltásokat. Tulajdonképpen nem is kérdezhetném meg senkitől, hogy megkapta vagy sem, hiszen az egészségre vonatkozó adatok az egyik leginkább védendő személyes információk. Ennek ellenére nincs olyan kicsit hosszabb beszélgetésem, amiben néhány perc alatt ne derülne ki, hogy már a harmadik oltáson is túl vagyok, miközben beszélgetőpartnerem szintén elárulja, vele mi a helyzet. Egy percig sem szeretném tagadni, hogy oltáspárti vagyok, és bár igyekszem tiszteletben tartani az oltásellenesek érzelmeit, jogait, a magam ismeretei alapján nem értem meg őket, és nem tudom elfogadni az ellenállásukat. És vitatkozni sem akarok velük, győzködni meg pláne. Sőt, tulajdonképpen egy légtérben tartózkodni sem.
A be nem oltottak leginkább azért dühítenek, mert veszélybe sodornak. Nem azért, mert esetleg a három oltás ellenére se lennék védett – akár ez is benne lehet a pakliban -, hanem mert tönkreteszik az amúgy is gyenge lábakon álló egészségügyet. Mert ismét ott tartunk, hogy a covid betegeknek kell fenntartani a kórházi ágyak ötödét, a szakszemélyzet kizsigerelt, látogatni nem lehet, vizsgálatok, műtétek tolódnak, halasztódnak. Egy szimpla lábtörés, vakbélműtét vagy elodázhatatlan szemvizsgálat is kockázatos, mert a kórházak újra megteltek többségében oltatlan covid betegekkel. Azaz, miközben nekik alapvető joguk a megelőzés elmulasztása, joguk az is, hogy az oltottakat ezzel veszélybe sodorják. Arról nem is beszélve, hogy a kórházba kerülő koronavírusos betegek kezelése minimum százszor annyiba kerül, mint három vakcina, és mivel nem személyre szabott egészségügyi számláink vannak, a vírustagadók tévedésének horribilis költségét is a közösből fedezzük. Mintha a nem szervízelt autó javítási költségeit baj esetén az államnak kellene kifizetnie.
Kutatások azt mutatják, hogy nemcsak a lakóhely, a nem, de az iskolai végzettség is befolyásolja az oltakozási hajlandóságot, azaz, ha ez utóbbi mutató alacsony a beoltottság is inkább elmarad. Ám, ha ez így van, nem értem, miért vetődhet fel óvónők és pedagógusok körében az oltás elutasítása. Miért kell attól tartanunk, hogy az oltás kötelezővé tétele esetén iskolákat kell bezárnunk? Tessék mondani, ha a tűzoltók, a mentősök vagy a katonák hasonló arányban mondanák azt, hogy nem oltatják be magukat, akkor mit fogunk csinálni? Legyintünk, hogy lesznek települések, amelyek nemcsak iskola, de mentő és tűzoltó nélkül marad, de bízhatnak benne, hogy megússzák, mint oltatlan a covidot? Persze az oltástagadók érvrendszerében nagyon jól mutat, hogy a parlamentben is csak a dolgozóknak kötelező a védőoltás, a megválasztott képviselőinknek nem. Fejétől bűzlik a hal! A 199 „bátor” embernek kellett volna először, közösen és nyilvánosan minden oltást felvennie, majd valamennyi miniszternek, államtitkárnak és polgármesternek. Hogy példát mutassanak. És még véletlenül se lehessen arra gondolni, hogy valakik a választás előtti közvélemény-kutatásoktól teszik függővé a maguk hozzáállását, a szigorítások bevezetését.
Bár nem megoldás, de azért kicsit örülök annak, hogy jelenleg a civil kurázsira, a személyes belátásra is van bízva a védekezés. Tudom, nem lesz elég, de kiváló mutatója a józanésznek, amikor egy boltra kikerül, hogy csak maszkban lehet belépni. Vagy, amikor valaki olyan helyen is maszkot hord, ahol még nem lenne kötelező. Bevallom: néha még otthon felejtem a maszkomat, olykor még szégyenkezem, amikor közösségbe enélkül lépek. De igyekszem. Mert önző vagyok. És tényleg nem szeretném, hogy újra bezárjanak a színházak, a mozik, hogy ismét csak papírdobozból lehessen éttermi ételt fogyasztani, és fejre álljon a gazdaság. Márpedig ebbe az irányba visznek azok, akik nem vigyáznak.
