Az egész eszmefuttatásomat azzal kezdeném, hogy először tegyük fel magunknak a kérdést: kelljen-e fizetni – például Szolnokon – a parkolásért. A magam részéről azt mondom: igen. (A nemmel válaszolók inkább ne is olvassák tovább ezt a cikket, hisz az alapvetésben nem értünk egyet.) A parkolás ugyanis egyfajta területfoglalás a közösből, ráadásul közpénzen előállítható infrastruktúrát igényel. Nem tartom ellenérvnek, hogy fizetünk elég adót, meg a benzin árába mennyi minden bele van építve. Részben, mert a felemlegethető adók és az üzemanyagot terhelő járulékok nem feltétlenül a parkolók fenntartóihoz kerülnek, másrészt sokkal igazságosabbnak tartom, hogy egy szolgáltatásért csak az fizessen, aki azt valóban igénybe is veszi. (Ezen az elven lehetne a legtöbb adóterhünket csökkenteni.)
Ha el tudjuk fogadni, hogy a parkolásért fizetni kell, akkor érdemes azt tisztázni: milyen célt szolgál a parkolási díj. Csak „városi adónak”, bevételnek tekintjük, aminek a maximalizálása a cél? Avagy egy olyan szabályozási eszköznek, amelynek a segítségével élhetőbbé tehetjük az autókban fulladozó várost, plusz a rendelkezésre álló helyek megfelelő kihasználása révén valódi szolgáltatást nyújthatunk a lakosságnak. Ismét csak a magam álláspontját megfogalmazva, én az utóbbira voksolnék. Mindjárt hozzátéve, hogy jelenleg Szolnokon nem ezt a célt szolgálja a parkolási rendszer, lásd a vasútállomás vagy az SZTK körüli állapotokat. De be kell vallanom, a profitmaximalizálás sem róható fel a jelenlegi rendszernek, hiszen akkor nem lennének a fizetős területek mellett hatalmas – az onnan kiszorulók vagy éppen a környéken lakók szerint igazságtalan – ingyenes lyukak. Lásd a Tiszaligetet, a Student környékét vagy a sokat emlegetett tabáni üres placcot.
Amennyiben annak mentén haladunk tovább, hogy a parkolásért nemcsak fizetni kell, de a parkolási díjak és zónák egyfajta szabályozási eszközök is lehetnének, akkor nyilvánvalóan felteendő a kérdés, hogy hol és kiknek kelljen a parkolásért fizetni. A „hol” esetében követhetjük a jelenlegi szolnoki gyakorlatot, amiben az érvényes parkolási zónatérképet nézegetve kevés logikát lehet felfedezni. (Csak néhány kérdés: A Szolnok ispán körút miért fizetőzóna, ha a Szántó vagy a Széchenyi körút nem? A Bercsényi és a Konstantin úton miért kell fizetni, ha a Rákóczi úton nem? Mi indokolja a Sarló és a Gerle utcák sárga zónáját miközben a Mártírok útja fehér?) Avagy a „hol” kérdésre merészelünk egy olyan választ adni, miszerint alapesetben Szolnok egész területén, minden közterület fizetős parkoló. És mielőtt meglincselnének, inkább haladjunk tovább a kinek kelljen a szolnoki parkolásért fizetni kérdés mentén!
Szolnokon jelenleg – a mostani parkoló zónákban lakók a saját ingatlanjaik közelében igénybe vehető jelképes „bérletétől” eltekintve – mindenki ugyanúgy és ugyanannyit fizet. Tehát a parkolási rendszerünk egyformán kezeli a például Rákóczifalváról autóval Szolnokra naponta ingázót – aki ugye az adójával a lakóhelyét segíti, és a csend meg a nyugalom miatt lakik távol a város zajától, de ő a város nyugalma ellen tesz az autójával -, mint a Szolnokon élőt, aki esetleg csak alkalmanként szeretne a városban parkolni. Emellett egységesen kezel – a piac és a kórház parkolójától eltekintve – minden parkolóhelyet, és egyáltalán nem ösztönöz arra, hogy az adott parkoló környékén lévő szolgáltatásokhoz igazodjak a várakozásommal. Örök vesszőparipám a vasútállomás előtti nagyparkoló, amit P+R-nek használunk, emiatt napközben lehetetlen utast vinni vagy várni a vasút közelében. Ugyanez a helyzet az SZTK körül, de citálhatnánk az óvodák és iskolák környékét is, amelyeknél a legtöbb esetben szintén lehetetlen rövid ideig várakozni az egész napos parkoló autók miatt.
Persze mielőtt Szolnok parkolási rendszeréhez hozzányúlnánk, érdemes lenne a város egész közlekedési stratégiáját átgondolni, megfogalmazni és netán hosszú távon bizonyos sarokpontokat lefektetni. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a jövőben is egy alapvetően autóval közlekedő város akarunk lenni, ahol mindenki, mindenhová leginkább autóval akar eljutni, és lehetőleg céljához legközelebb, szinte korlátlan ideig és olcsón akar parkolni. Avagy a közösségi közlekedésben, a kerékpárban hiszünk, netán el tudjuk fogadni, hogy talán mégsem kell mindenhová autóval menni. Ha esetleg ez utóbbi mellett döntenénk, akkor ennek szellemében lehetne átgondolni, mondjuk a közintézmények fejlesztését, a szolgáltatók és kereskedők parkoló igényét, sőt akár az új építésű társasházakhoz fejlesztendő parkolók számát is. Mert talán nem nehéz belátni, hogy a város parkolási rendszere tekintetében nem mindegy, hogy a belvárost óvodákkal és iskolákkal rakjuk tele, miközben a lakosság nem oda koncentrálódik. Miként az sem, hogy eleve parkolóhely-hiányos társasházak építhetők az egyébként is parkolóhelyben szegény területeken, avagy olyan autóforgalmat generáló szolgáltatás nyílhat valahol, ahol már anélkül se lehet megállni. Magyarul a szolnoki parkolási rendszer csak hibaforrás lehet a város közlekedésének és fejlesztésének az átgondolása nélkül.
Bár részeredményeket fel lehetne mutatni. Még azelőtt, hogy alternatív ingyenes parkolóvá válik az egész Tiszaliget, aközben, hogy a Jubileum tér egészét ellehetetleníti a jelenlegi parkolási megszokás, és már bőven azután, hogy Szolnokon rengeteg olyan terület van, ahol parkolási díj nélkül sem lehet szabályosan parkolni. Persze értem én, hogy a jelenlegi magyar politikai kommunikációban a parkolásról csak a fizetős zónák felszámolása szintjén lehet beszélni, mert rövidtávon az pörgeti a képzeletbeli szavazatszámlálót. Ugyanakkor nem értem, hogy önmagukat felelősen gondolkodónak beállító, a jövőért aggódást mímelő döntéshozók az öt éves mandátumuk feléig sem merték ezt a problémát még csak felvetni sem. Holott Szolnok nem ennyi autóra és parkolni vágyó autósra van kalibrálva. Így jelenleg az egyetlen „alternatívánk”, hogy az autók áradatába ugyanúgy belefulladunk, mint a szokásos tavaszi felhőszakadásokba.
