Nem gondolnám, hogy régimódi vagyok azért, mert nemcsak szeretem az útikönyveket, de hiszek is bennük. Szerintem ugyanis az internet és a google korában is hatalmas hozzáadott értéket – és könnyebbséget – jelent, hogy a világ egy szegletéről valaki vagy valakik már összeszedték azokat az információkat, amelyekre turistaként nagy valószínűséggel szükségem lehet. Nem vitatom, hogy a szolnoki Booster Média Kft. gondozásában megjelent Tisza-tó, ember alkotta paradicsom című könyv minden információját meg lehetne találni a világhálón, csak éppen abba nekem annyi időt kellene előzetesen beleölnöm, ami alatt a leglassabb ritmusomban is háromszor megkerülöm bringával a tavat, ráadásul e könyv nélkül nem is tudnám, mit is keressek. Mert a jó útikönyv egyfajta sorvezető, ajánlás, mások tapasztalatainak a tárháza. És szerintem a többség – velem együtt – jobban szereti a járt utat, mint az ismeretlent. Plusz, sokszor nincs is időnk keresgélni, kutakodni, kitalálni. A legtöbbször jól esik készen kapni. Aztán indulni.
A Kovács Janka szerkesztette útikönyv legnagyobb baja, hogy mehetnéke támad tőle az embernek. Annak ellenére is, hogy felidézhetetlenül sokszor járt már a Tisza-tónál. Amiről azonban ez a könyv is bebizonyítja, hogy száz százalékig megismerhetetlen, felfedezhetetlen. Avagy minden tudás mélyíthető. Ráadásul ez egy nagyon jól szerkesztett könyv, ami a tó emlékezetének megidézése, a mesterséges paradicsom élővilágának bemutatása után sorra veszi a Tisza-tó három nagy vonzerejét: a horgászatot, a bringázást és a hajós túrákat. Aztán pedig jönnek a települések kincsei, amelyek között olyan apróságokat sorolnak fel, hogy néha tényleg nem hisz az olvasó a szemének, és azt kell mondania: na, most induljunk megnézni. Amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy a hátizsákba, bringatáskába beférő könyvben gyönyörű fotók csalogatnak, miközben jó betűtípussal szedték, illetve átláthatóan és világosan tördelték. Csak az a kérdés, hogy a kötése és a papírja hány túrát fog kibírni. Mert az ugye nem kérdés, hogy a Tisza-tóhoz ezentúl csak ezzel a könyvvel indulok el.
Bár azt sem tartom kizártnak, hogy ha éppen a mostani példányom elszakad, veszek egy másikat. Már csak azért is, mert a 3500 forintos árból 200 forinttal Ljasuk Dimitry Jóreménység-szigetét támogathatom, ami a covidra, a lezárásokra adott egyfajta válasz, meg persze az ember alkotta paradicsomnak egy kis szeletkéje. Amit a könyvhöz mellékelt térképen viszonylag gyorsan meg lehet találni. És egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a googlemaps segítségével is ilyen gyorsan menne. Merthogy a könyv melléklete egy jó tematikus turistatérkép, amin nem minden, hanem csak a Tisza-tavi túrákhoz nélkülözhetetlen információk szerepelnek. Például a tó öbleinek a megnevezése – erről a könyvben is van szó -, ami nagyon jól jött volna tavaly, amikor a rocsónk – most már tudom – az Abádszalóki-medence Belső-tó melletti részén megadta magát, és csak nagy nehezen tudtam a megmentőnknek elmagyarázni, hol is ringatózunk a tűző Napon, a tavon.
Elismerem, hogy a nyomtatott útikönyveknek lehet egy nagy hátránya a világhálón tobzódó információkkal szemben. Elavulhatnak. Bár a Tisza-tó, ember alkotta paradicsom gazdag a QR kódokban – azaz egy okostelefonnal rengeteg aktuális infót is kaphatok -, lehet, hogy pár év múlva frissíteni kell a tartalmát. De hát a könyves szakma nem véletlenül találta ki a „javított, bővített kiadás” fogalmat. Én mindenesetre reménykedem, hogy nem egyszeri fellángolás ez a kötet, hanem két-háromévente frissülő kiadvány. Ígérem, annyi idő alatt biztosan elrongyolódik a példányom.
(A címlapkép a www.tiszatoutikonyv.hu oldalról való.)
