– Az előzetes információk alapján nekem úgy tűnik, hogy a Cseke Péter rendezésében elkészült film nem egy klasszikus mozi, de nem is tévéjáték vagy egy rögzített színházi előadás. Hogy képzeljük el a filmet, amit közönségtalálkozóval egybekötve a Tisza mozi nézői is láthatnak április 11-én?
– A covid idején forgattuk a filmet egy kecskeméti szállodában mindössze nyolc nap alatt. Maga a történet egyetlen helyszínen játszódik, egy csoportterápián. A darabhoz írt dalokkal viszont kimozdulunk a reális térből. A koreográfiát Bartha Dóra készítette és a filmben a Kecskeméti City Balett táncosai működtek közre. Néhány alkalommal az ország különböző mozijai vetítik a Csoportterápiát, és úgy tudom, hogy később valamelyik TV csatorna tűzi műsorára.
– Hogyan került a filmbe, és ennek volt-e köze ahhoz, hogy Trixi szerepét a szolnoki Csoportterápiában is eljátszotta?
– Ennek nem minden részletével vagyok tisztában, de nyilvánvaló, hogy ennyire rövid idő alatt csak olyan színészekkel lehetett felvenni a filmet, akik a maguk szerepét ismerték, mert korábban már játszották. Mivel a darab több színházban is műsoron volt, több helyről kerültek színészek a filmbe: Szente Vajk, a darab egyik írója, a budapesti Csoportterápiában játszott, Járai Máté a győriben, én a szolnokiban, a többiek pedig a kecskemétiben. Nekem egyébként hatalmas élmény volt a forgatás, hiszen bár játszottam már napi sorozatokban, és kisebb filmszerepeim is voltak, ekkora stábbal még nem dolgoztam. Csak kapkodtam a fejem, sokszor mire felfogtam, hogy mi történt körülöttem, már mentünk is tovább.
– Mennyire hasonlít a szolnoki színpadon megismert Trixi és a filmbeli?
– Alapvetően ugyanazt a karakter játszottam, mint színpadon, ugyanakkor Trixi harsányságát igyekeztem visszafogni, hiszen sokszor néhány centire a kamerától kellett megformálnom. Színházi színészként kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt, mi az, ami elég, de nem túl sok. Hogy ez mennyire sikerült, mindenki eldöntheti, aki megnézi a filmet.
– Van összefüggés aközött, hogy a filmet Cseke Péter, a kecskeméti színház igazgatója rendezte, illetve, hogy szeptembertől Ön a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatának a tagja?
– Ezt sem tudom pontosan. Az viszont tény, hogy Cseke Péter a forgatás után hívott Kecskemétre. Egy színész életében manapság nagyon ritka, hogy társulathoz hívják, ezért egyértelmű volt, hogy ezt a lehetőséget nem szeretném kihagyni. Bár nagyon nehéz volt elszakadnom a szolnoki színházi családomtól, meg a várostól, amit nagyon megszerettem. Viszont azt éreztem, hogy kellenek a kihívások, új impulzusok, hogy más környezetben, más alkotókkal is dolgozhassak. Persze remélem, hogy játszhatok még Szolnokon, ahová a barátaim miatt nagyon sokszor visszajárok. Eddig szinte minden premieren ott voltam.
– Ez nem lehet egyszerű, hiszen ezt a beszélgetést is nagyon nehezen tudtuk egyeztetni. Mi mindent csinál amellett, hogy közönségtalálkozókra jár a Csoportterápiával?
– Szente Vajk rendezésében nemrég mutattuk be a Rómeó és Júliát, amiben a Dajkát alakítom. Emellett játszom egy Agatha Christie krimiben, egy bohózatban és a Kovács Lehel rendezte Leonce és Lénában is. Ha pedig Kecskeméten szabadnapom van, akkor a Nézőművészeti Kft-vel játszom a Kicsibácsi, Kicsinéni, meg az Imikémet, valamint a 7 napot, aminek éppen most készülünk a századik előadására. Ráadásul az egyik jövő évi gyerekdarabot én rendezhetem Kecskeméten, amivel most tele van a fejem. És, ha még ez sem lenne elég, akkor van egy kortárs gyerekversekből összeállított darabom is, a Világgá mentem, ami bekerül a bérletes előadások közé Kecskeméten. Tudom, hogy a színészek két dologra panaszkodnak: ha sok dolguk van, vagy, ha kevés. Nekem most rengeteg feladatom van, de nem panaszkodom, sőt nagyon örülök.
(A Csoportterápia című film közönségtalálkozója Szolnokon 2022. április 11-én, 18.00 órától a Tisza moziban. A film után Dobó Enikő és Jankovics Anna színésznőket, valamint Galambos Attila írót kérdezem.)
