– Nem láttalak még öltönyben, de gondolom, március közepén az volt rajtad.
– Valóban ritkán hordok ilyesmit, de ha már felterjesztettek a Magyar Érdemkereszt ezüst fokozatára, amit március 12-én a Pesti Vigadóban az EMMI államtitkára adott át, felvettem. Egyébként Horváth László a múzeumból, Patkós Imre és Ignácz Ervin a szimfonikusoktól is akkor kapott arany fokozatot, Demeter István a Tisza moziból pedig hozzám hasonlóan ezüst érdemkeresztet. Az indoklás szerint „négy évtizedes, ötletgazdag, probléma érzékeny és értékközpontú, az ifjúság nevelése iránt elkötelezett rendezvényszervező munkáért” kaptam a kitüntetést, ami igazán megtisztelő megfogalmazás. Úgyhogy most már Áder Jánostól is van aláírásom.
– Gratulálok, szerintem tényleg megérdemelted. Az élet viszont nem áll meg. Eredetileg a Cimbaliban és a lengyel Czeremszyna közös lemezéről akartunk beszélgetni. Az hiszem, ez az ötletgazdag és az értékközpontú ténykedésed újabb eredménye.
– Pedig ez majdhogynem egy véletlen lemez. Nem vagyok egy mániákus pályázó, de mivel régóta vannak remek lengyel kapcsolataim, valahogy a kezembe került a Waclaw Felczak Alapítvány pályázati felhívása, ami a lengyel-magyar barátság jegyében közös produkciók létrehozásáról szólt. Amiről nekem meg eszembe jutott, hogy miközben újra reneszánszát éli a bakelit, elég kevés világzenei anyag jelenik meg ebben a formában, így mi lenne, ha a Szolnokon is rendszeresen fellépő Cimbaliband és a lengyel Czeremszyna hatalmas gyűjteményéből készülne egy közös album. Összejött, ráadásul mind a két csapatnak ez lett az első bakelitje, a budapesti Fonónak köszönhetően pedig egy olyan sorozat második darabja lett, ami Lajkó Félix lemezével indult.
– A Czeremszyna sokaknak lehet ismerős, ha máshonnan nem, hát az Örökség Fesztiválokon többször is látott hatalmas balalajkás srácról. Hogy állt össze a közös lemez?
– Igen, ha nincs az Örökség Fesztivál, akkor valószínűleg ez a lemez sincs. És azt se felejtsük el, hogy a felvételek is Szolnokon, a Denevér Hangstúdióban készültek. A lemezen hat olyan Cimbaliband dal hallható, amelyek máshol még nem jelentek meg. A Czeremszyna pedig három régebbi nótát és három erre az alkalomra készült feldolgozást vett fel a lemezhez. A tizenharmadik dal pedig legyen meglepetés, egy ismert magyar dalocska feldolgozása.
– Ez csak egy lemez lett, vagy lesz belőle turné, esetleg közös koncertek?
– A lengyelországi Czeremcha-ban lett volna idén egy lemezbemutató, de mivel az ottani művelődési házban jelenleg ukrajnai menekültek élnek, miként az ottani fesztiválokat szervező barátaimnál is, ez sajnos elmaradt. De remélem, valamikor még befér a két zenekar naptárába egy-két közös bemutató.
– És mi a helyzet a te fesztiváloddal, a több mint negyedszázada létező Örökség Világzenei Fesztivállal?
– Az 1996-os indulás óta csak a covid miatt hagytunk ki egy évet, így idén a 26. fesztiválra készülünk. De mint korábban oly sokszor, idén se tudom még, miből, hol és hogyan lesz megszervezve az idei fesztivál. Az biztos, hogy lesz, hiszen több mint negyedszázada az a küldetésünk, hogy teret adjunk a világzene fiatal magyar hajtásainak. Mivel nem tudható, hogy az augusztus 20-ai városi rendezvény helyileg hol lesz, nekem is alternatívákon kell gondolkodnom, hisz jó lenne legalább két színpadot felállítani. A fejemben már megszületett a MOB, azaz a Music Over the Bridge, csak még azt nem tudom, melyik szolnoki híd túloldalára visszük az idei fesztivált. De amint kiderül, mindenki meg fogja tudni.
