Szolnoki Fürdő Vállalat vezetősége által szerintem 1966-ban megjelentetett, lényegében üresen hagyott kartonborítóba – csak a címoldala lett megnyomva – helyezett 4 oldalas reklámkiadvány tízezer példányban készült a Szolnoki Nyomda Vállalatnál. Hogy hol terjesztették, sajnos nem tudom. Az azonban a szövegek alapján egyértelműnek tűnik, hogy nem elsősorban a szolnokiaknak, hanem inkább a Szolnokra csábítandó belföldi turistáknak szánták, azaz az 1964-65-ben elkészült strandfürdő – és nem mellesleg a Tiszaliget – országos reklámja lehetett. Meglepő, hogy fotók nélküli a kiadvány. Ugyanakkor azt kell mondani, a leírtak is remekül lefestik a korabeli strandot és környékét, aminek akkoriban még a neve sem volt tisztázott: a borítón Tiszaligeti idényfürdő (strandfürdő), belül Tisza-Ligeti Idényfürdő (strandfürdő), máshol pedig fürdő-kombinát megnevezés szerepel.
A szövegből az derül ki, hogy a strandfürdő eleinte csak 6 kataszteri holdon (kh) terült el. Azaz 9600 négyszögölön, pontosabban 34.530 négyzetméteren, merthogy a kataszteri hold mértékegység 1972-ig használatban volt. Így feltételezhetjük, hogy az 1966-os szövegben előrevetített fejlesztésnek köszönhetően később 12 kataszteri hold – azaz közel 70 ezer négyzetméter – lett a strand területe. De ne szaladjunk ennyire előre!
A második szezonra elkészített kiadványban azt írták, hogy két medence várta a pihenni vágyókat. A „hálózatvízzel” feltöltött, 20-22 fokos, 1300 köbméteres, sokszög alakú strandmedence – amiben később a sziget is állt, meg még később a csúszdák végződtek -, illetve a háromosztatú körmedence, amiből egy rész a gyerekeké, kettő pedig a 33-39 fokos termálvizet élvezőké volt. A lassan hatvanéves szöveg szerzője szerint a tiszaligeti termálvíz kitűnően gyógyította a reumás és mozgásszervi megbetegedéseket, az ízületi-, izom- és idegfájdalmakat, de balesetek utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas volt.
Sokak számára azonban fontosabb lehetett, hogy a „fürdő-kombinát épületei és berendezései minden igényt kielégítő, színesek és hangulatosak”. (Hogy ez utóbbi két jelzőn pontosan mit érthettek 1966-ban, jó lenne tudni!) A 6000 fő befogadására tervezett strandon a medencék mellett női és férfi vállfás (?) öltözők, 120 kabin – ezek napijegye 7, havi bérlete 200 forintba került-, a medencék környékén pedig hideg-melegvizes tusoló várta a vendégeket. A „panorámáról” pedig a gyepszőnyeg és az árnyas fák gondoskodtak. Természetesen a kitűnő hideg-meleg ételeket, hűsítő italokat és fagylaltot kínáló büfékről is írt a kiadvány. Sőt olyan extrákról is, mint a férfi és női fodrászat, vagy a gyerekeknek szánt homokozó, labdázó és hinták.
Miközben olyan fürdőfejlesztések zajlottak az országban, mint Hajdúszoboszló vagy Bük, fontos lehetett kihangsúlyozni az addig nem éppen a fürdőjéről és turizmusáról ismert Szolnok esetében, hogy idényfürdőről van szó – ez többször is felbukkan a kiadványban -, ami csak május 1. és szeptember 30. között, az első és az utolsó hónapban 10-18, egyébként 7-19 óráig várta a vendégeket. Amiről az is kiderült, hogy az addigi rövid üzemeltetés alatt is nagy volt a látogatottsága (?), és nemcsak helyiek, de az ország más területeiről, sőt külföldről érkezők körében is népszerű lett. Ezzel is indokolták a kiadványban a további fejlesztéseket, amelyekről tervekként írtak.
A tiszai átkelést például vízibusszal szerették volna megoldani. A következő évben – 1967 – tervezték átadni az 50×25-ös úszómedencét, illetve a Tiszaligeti-tó partjára álmodott homokos napozót és a tóra építendő stéget. Mindezek következtében számoltak a terület duplázódásával és a vendégszám növekedésével is. Talán ezért is említették a kiadványban a Tisza szállót, a Nemzeti szállót és a strand melletti campinget, ahol 2-4 ágyas faházakban lehetett megszállni, de a lakókocsiknak villanyt is tudtak biztosítani. Sőt, egyértelműnek tűnik, hogy nem egyetlen napra érkező turistákról álmodtak a kiadvány ismeretlen szerkesztői, hiszen a szöveg végén a Tisza és a Zagyva nagyszerű homokos strandjairól, a vízi- és horgászéletről, és a város központjában befejezés előtt álló fedett termálfürdőről – ez minden bizonnyal a Damjanich uszoda lehetett – is említést tesznek. Hozzátéve: „mind alkalmas arra, hogy az ideérkező vendégek jól érezzék magukat, ebben a szép Tisza parti városban”.
(A fotók öt évtizeddel később, 2014-ben készültek.)
