Ha nem lennék szolnoki, akkor a június 26-ai időközi önkormányzati választás legkülönlegesebb momentumának talán azt nevezném, hogy a valasztas.hu-n elérhető jelölti és a hozzájuk kapcsolódó jelölőszervezeti lista alapján úgy tűnhet, az országgyűlési választásokon még rendkívül aktív Momentum, MMM, Mi hazánk és Jobbik mellett a két kormányzópárt sem állít jelöltet a Pletykafalut, a Partoskápolnát és a Czakókertet magában foglaló városrészben. De persze szolnokiként, szolnoki közösségi oldalak óhatatlan követőjeként, a helyi történések megszállott figyelőjeként számomra nem titok, hogy a városi közgyűlésben papíron még kisebbségben lévő Fidesz-KDNP együtt és külön, nyíltan és titokban a Szolnok Pletykafalu Közössége Egyesület elnökét támogatja.
Pártszimpátiától függetlenül, nem az adott körzetben élőként, ám a városrész elmúlt pár évének helyi kezdeményezéseit látva őszintén ki kell mondanom: önmagát nem a kampányban kitaláló, évek óta valóban a körzetért dolgozó jelöltet sem ők, se más párt nem találhatott volna. És, ha április 3-a meg az időközi önkormányzati választás kampányába fektetett erőforrások alapján kellene fogadnom a június 26-ai eredményre, komoly tétet tennék erre az egyetlen, „párton kívüli” jelöltre. Amibe egyedül az kavarhat bele, hogy a körzetben dolgozó kampánystábnak az általuk használt eszközökkel sikerült-e megfelelően tudatosítani a potenciális szavazókban, hogy kire kell adni a voksukat. Komoly kockázatot rejtő bátorságra ugyanis abban bízni, hogy 2022-ben névre és nem logóra szavaznak az emberek.
Ám ettől függetlenül érdemes egy kicsit jobban is megkapirgálni ezt a látszólag tétnélküli időközit.
Tekinthetjük valamiféle részeredménynek, hogy egyelőre nem „keszthelyiesedünk”, azaz az ellenzéki pártok – vagy egy részük – nem csinálta teljesen össze magát az április 3-ai eredményektől, és nem hagyja cserben azokat, akik még hisznek a többpárt-rendszerben, a választáson alakuló demokráciában. Sőt, nem hozzák sem az országot, sem a kormánypártot olyan arcpirítóan kellemetlen helyzetben, mint a keszthelyiek, ahol senki nincs, aki kiálljon a kormánypárti színekben induló polgármester-jelölt ellen.
A Munkáspárt és csatolt részének indulása nem meglepő, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt olyan választás és körzet, ahol ne szálltak volna ringbe, még akkor is, ha többnyire kevesebb voksot kaptak, mint ahány ajánlás az induláshoz kellett. A MKKP indulása is becsülendő, sőt mi több teljesen logikus, hisz olyan jelölttel szállnak ringbe, akibe április 3-a előtt már energiát fektettek Szolnokon. A Momentum, az MMM, a Mi hazánk és a Jobbik sem egyedüli, sem valakikkel közös indulása viszont számomra azt mutatja, ezek a szervezetek jelenleg nem léteznek Szolnokon, vagy ha van is valami illegális pártsejtjük, akkor azoknak más, fontosabb (túlélés, helyezkedés?) dolga van, mintsem a választóival foglalkozni, akikből azért akadt néhány április 3-án a szolnoki 6-os, 7-es, 45-ös, 46-os és 47-es szavazókörök környékén is. Akik, ha mégiscsak szeretnék kifejezni június 26-án, hogy mit gondolnak a körzetükről, a városukról, az ország dolgairól és az április 3-a óta történtekről, akkor nem nagyon tehetnek mást, mint hogy a megmaradt ellenzéki összefogás, számomra tulajdonképpen láthatatlan jelöltjére voksolnak.
Tegyük hozzá, hogy ez lenne a néhai Szolnoki Többségről leszakadt renegátoknak is a legüdvözítőbb. Merthogy egy feltételezhetően a Fidesz-KDNP városi frakciójába beülő, és ezzel azt 9 fősre bővítő új képviselő az ő helyi értéküket fogja erősen redukálni. A többség megszerzéséhez ugyanis már csak az egyikükre lesz szükség. Ráadásul azt az egyet jelenleg hármójuk közül győzheti meg a várost kormányozni akaró, a polgármestert támogató csoport. Azaz, mivel a hat fősre zsugorodott Szolnoki Többség szempontjából nem oszt, nem szoroz, hogy június 27-től esetleg heten lesznek-e, a 2019 óta oldalt váltók – és gyaníthatóan a körzeteik lakói – lehetnek ennek az időközinek a legnagyobb vesztesei.
De hát a politika, még helyben is művészet. A művészet pedig jobb helyen nem szolgálólány, hanem kreatív produkció.
