2025.10.14. (kedd)

Ez nem az

Ez nem az

Dátum:

"Egeret szültek a nagyhegyek/és a neved szárnyán repülnek" (Halolaj Tribute Band - Ez nem az). Benedek Szabolcs Ez nem Amerika című új regényében nem a Halolaj együttestől "származó" idézetek a legcikibbek. Hanem az izzadságszagú igyekezet az első covid- és metoo zenészregény megírására.

Benedek Szabolcs sokadik, immár menetrendszerűen érkező regényének címlapja, illetve az előzetes információk alapján könnyen gondolhatta a lelkes olvasó azt, hogy ezúttal egy könnyűzenei kalandregényt vehet a kezébe. Nemcsak a borítón látható gitártok és stilizált Halolaj plakát miatt, de a cím is ezt sugallta – legalábbis számomra -, amiben lenne is kraft, hiszen a magyar könnyűzene története ezer regénybe illő, még meg nem írt sztorit rejt. Márpedig Benedek Szabolcs korábbi regényei – legyen szó például a számomra irodalmi remekmű kategóriába tartozó Focialista forradalomról, vagy éppen a Fiumei cápáról, netán a Vérgróf sorozatról – éppen azt ígérik, hogy a szerző valós történetekre alapozva fog izgalmas fikciót, egy amolyan „akár így is történhetett” könyvet építeni. Az Ez nem Amerika azonban nem ez lett.

Benedek Szabolcs nyár elején megjelent legújabb regénye saját töltöttkáposztáinak újra melegítése, ami, ha csak egy vakációs, a napernyő alatt gyorsan elmorzsolható ponyvát várunk, akkor annak valóban jó. Ha viszont mondjuk, legalább A kvarcóra hét dallama meghaladásról ábrándozunk, akkor méretes csalódás, már-már olyan átverés, mint amikor a falunapon fellépő zenekar mégsem kapja meg a kialkudott gázsit, de kanalazhatott a főzőverseny bográcsaiból. Az Ez nem Amerika tulajdonképpen egy háromszereplős családregény, amiben a legerősebb szál a második generáció, az apa története. Igaz, csak a regény végéig, mert a meg nem nevezett megyeszékhely újságírójából lett főszerkesztőjének, majd párbizottsági apparatcsikjának éppen a rendszerváltás utáni története, azaz életének utolsó fele-harmada a legösszecsapottabb. A főszereplőnek szánt Becsey Marci sztorija pedig tulajdonképpen egy ismeretlenségből felbukkanó nővel való kavarás némi zenekari és családi mellékszállal. Miközben tíz regénybe való sztori megy a mellékvágányokon a kukába.

A legkellemetlenebb mégis az egészben a könnyűzenei vonal. Már maga a Halolaj zenekarnév is mélyütés, pedig az elmúlt tíz évben legalább másfélezer hülyébbnél hülyébb magyar zenekarnévvel volt dolgom. De persze bármilyen hülye betűkombinációból lehet jó márkanév. Ám a Halolaj e regényben visszatükröződő története egy középszerű, falunapos, időben befejezni nem tudó magyar formáció kellemetlen kínlódása. Amit a szerző rettentő kínos módon nyakon öntött a coviddal és a covid után hazai könnyűzenei piac még fikcióban is félreérésnek tekinthető elmagyarázásával. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy Benedek Szabolcs a magyar irodalom első posztcovid regényét szerette volna minél gyorsabban piacra dobni. De az Ez nem Amerika ez sem lett. Miként nem lett valamiféle könnyűzenei metoo felmutatás sem, pedig talán ez is ott lebegett a szerző vagy a kiadó álmaiban.

A regény legnagyobb értéke számunkra – és ezt Szolnokon kívül senki nem mondhatja el magáról -, hogy gyarapítja a városról szóló, pontosabban a várost helyszínként használó irodalmi művek sorát. Mert bár egyetlen egyszer sincs leírva Szolnok neve, de a főhős gyerekkorának helyszínei, illetve apja történetei egész egyértelműen a József Attila, Beloiannisz, Kossuth utca tengelyen játszódnak. Sőt, megkockáztatom, hogy a szerző kortársai, ismerősei, nagy bizonyossággal meg tudnák tippelni, kiről mintázta a főhőst és az apukáját, és a valóságban mi a Kunhalom folyóirat címe.

Stampedlivel elmegy. Snapszlispoharakkal viszont nem (344. o.).

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Szigligeti hatása

Kukuja, azaz Balajti Sándor, Szolnok legendás alakja éppúgy feltűnik az 1982-es Hatásvadászok című magyar filmben, mint Kadi, azaz Ignácz Kálmán, aki negyven évig volt itt maga "A színészbüfé", vagy éppen Mozsonyi Albert, Ali bácsi "A helyi" balettmester. A legszolnokibb film.

Az, amit ígér

Nem művészfilm. Nem fesztiválfilm. Lesz-e belőle karácsonyi kultfilm, amit minden ünnep környékén úgy vetítenek, mint a Reszkessetek betörőket, vagy megnézek, mint az Igazából szerelmet, azt az idő dönti el. Mindenesetre a Nagykarácsony annyi, amennyit vállal. Szórakoztató és szerethető.

Családon belüli erőszak

A szolnoki Szász Attila új nagyjátékfilmje inkább szól a családon belüli erőszakról, mint a második világháború utáni időszakról. Mintha az elmúlt hetvenöt évben semmi sem változott volna. Mindezt egy rendkívül izgalmas, pszicho krimibe ágyazva meséli el négy remek főszereplő segítségével.

Nagyember, az esendő kisember

Az emberek között nincsenek istenek. A legnagyobb történelmi személyeknek is voltak esendő, kisszerű pillanataik. Talán ezért tudtak naggyá válni. Azokban a történelmileg szerencsésebb fejlődésű országokban, ahol a hősökről is lehet emberként beszélni. Például Sir Winston Churchill-ről.