Az egész ott kezdődik, hogy mit gondolunk a helyi önkormányzatiságról? A verzió: ötévente egyszer megkérdeznek, aztán a győztesek a tudtunk és a felhatalmazásunk nélkül, a nevünkben döntenek, mi pedig az egészet úri huncutságnak tartjuk, követhetetlen, átláthatatlan, korrupt valaminek, amitől csak megcsömörleni lehet, tehát ne is beszéljünk róla. B verzió: a várost a sajátunknak tekintjük, ahol fontos kérdésekben nem lehet a lakók tudta, véleménye nélkül dönteni, hiszen a képviselőink nem a „minden tudásra”, hanem a „mindenki képviseletére” kaptak felhatalmazást, azaz nemcsak ötévente van beleszólási jogunk a lakóhelyünk ügyeibe, főleg, ha az a közös pénzünkből a mi bőrünkre megy.

A magyar demokrácia jelen állapotától apátiába zuhantak, illetve a demokrácia és a diktatúra között különbséget tenni képtelenek itt be is fejezhetik ennek a cikknek az olvasását. Nem próbálnám az agysejtjeiket átprogramozni. Ők nyugodtan kiáltsanak ki a város ellenségének, népfront vonalon próbáljanak meg elhallgattatni – van erre igény és már némi eredmény is -, én akkor is a B verziónál maradok. Közöm, közünk van ehhez a városhoz és a dolgaihoz két választás között is.

Ezért azt gondolom, hogy a város 2023. évi költségvetésébe szerepelnie kell a „közösségi költségvetés” tételének, azaz egy olyan összegnek, amelynek elköltésére a város lakói tehetnek javaslatokat, majd ugyancsak ők szavazással dönthetnek a legjobb ötletek megvalósításáról. Mert például a magam részéről pénzt áldoznék arra, hogy a belvárosi egyirányú utcák végre szabályosan kétirányúak legyenek a kerékpárosok számára. Miként költenék a városban zajló építkezések kötelező kitáblázásának szabályozására és szigorú ellenőrzésére is. Sőt tervpályázatot írnék ki építészhallgatóknak a város elhanyagolt köztereinek az újra álmodására, miként forrást biztosítanék a kertvárosi részeken betemetett vízelvezető árkok kibontására, kiváltására. És igen, nálam könnyűzenei zeneiskolára, Schwajda György szoborra, a város jelen állapotát megörökítő, nemzetközi fotós táborra, és szolnoki irodalmi ösztöndíjra is futná.

Budapest a „bűnös város”, ahol mégis két éve zajlik valami hasonló ötletelés és szavazás. Az ellenzéki főváros pénzt és energiát áldoz arra, hogy a lakóit megkérdezze, mire költenének 1 milliárd forintot. Ez az össze Budapest költségvetésének nagyjából 0,25%, azaz, hogy helyesek legyenek az arányok, a kormánypárti és rendkívül sikeresen fejlődő Szolnokon 100 milliót kellene ilyen célra címkézni. És akkor talán a 22 ezer fővárosihoz arányosítva lenne 750 szolnoki, aki bedobna az enyémhez hasonló „vad” ötleteket, sőt még szavazna is arról, hogy melyik ötlet mennyi pénz ér meg. Miért lenne ez rosszabb, mint homályos képviselői alkuk, átláthatatlan adok-kapok alapján eldőlt szobrok, fekvőrendőrök, rendezvények megvalósulása? Miért vagyunk mi városlakók kevesebbek, mint a testületben ülő 18 ember és a csókosaik, akik csak a maguk és köreik tudása alapján, legtöbbször a nyilvánosságot kizárva döntenek? Jó, döntsenek a város költségvetésének 99,75%-ról, de engedjenek át 0,25% nekünk. Hátha találnak közte olyat, ami nekik is tetszene, netán, amit évek óta lózungként ígérgetnek.

Lehet, hogy bizonyos, közpénzen fenntartott műsorokban már nem mondhatok el az ilyen és ehhez hasonló „megveszekedett” véleményemet, de ettől még vannak és hiszek bennük. Annak ellenére is, hogy számomra ismeretlen okokból Szolnokon semmi nem lett a Nyugat-Európában egyre többször alkalmazott közösségi gyűlés modellből. (Pedig volt megkeresés.) Talán mert félt a város attól, hogy nagyobb horderejű kérdésekben a lakossági fórumoknál meg közmeghallgatásoknál bizonyítottan hatékonyabb és demokratikusabb formában kell a szolnokiakat meghallgatnia. A közösségi gyűlés forma ugyanis azokat is bevonja a döntések előkészítésébe, akik iskolai végzettségük, szociális helyzetük, lakóhelyük vagy éppen habitusuk miatt ma messze kerülik ezeket a lehetőségeket. Azaz hagyják, hogy úri huncutság legyen a saját sorsunkról dönteni. Az én közösségi költségvetésembe bizony 2023-ban beleférne, hogy áldozzunk ilyen közösségi gyűlésekre, és így döntsünk például a szandai elkerülőről, a belvárosi közlekedési rendről, Szolnok új lakónegyedeiről vagy éppen az Európa Kulturális Fővárosával összefüggő lépésekről.

Van közünk Szolnokhoz? Vagy csak addig, amíg szavazunk és tapsolunk? Netán a demokrácia csak ennyi, a menetközben kikért vélemény, vita, mások ötletei már éket vernek a stabil bástyáinkba? Hát van különbség demokrácia felfogás és demokrácia felfogás között.