2025.08.27. (szerda)

Lett volna mit permetezni

Lett volna mit permetezni

Dátum:

Az ilyen történetekből Hollywoodban A-kategóriás kasszasikereket szoktak forgatni. Nálunk meg lett belőle egy kelleténél legalább fél órával hosszabb, itt-ott kifejezetten idegesítő dialógusokkal operáló, olykor kifejezetten blőd romantikus film. Amiben Dunai Tamást utoljára láthatjuk filmvásznon.

A Szűcs Dóra rendező által, az idehaza ismeretlen Dang Thanh Binh-hel közösen írt forgatókönyv zseniális alaptörténeten nyugszik. Egy olyan sztorin, amilyen a hatvanas-hetvenes években tucatszám – ha nem százával – teremhetett Magyarországon és a „baráti” szocialista országokban. Kelet-Európában ugyanis akkoriban vált tömegessé a külföldön tanulás, ráadásul a „fejlődő világból” vagy a „harmadik világ országaiból” is rengeteg diák érkezett a szocialista országok egyetemeire. Magyarországon a világ minden tájáról tanultak diákok Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Gödöllőn, Budapesten, és ugye nem kétséges, hogy a fiatalok körében sorra szövődtek a szerelmek. Csakhogy a legtöbb küldő ország nem nézte jó szemmel, ha a saját szocializmusának építésére ösztöndíjasként tanulni utaztatott diák, nem tért haza, mert mondjuk Magyarországon esett szerelembe. Így lehetett ezzel a Vietnámi Nép Demokratikus Köztársaság is, amely Az almafa virága című filmben erőszakkal zsuppolja haza egyik diákját. Mondom: zseniális, hollywoodi megvalósításért kiáltó sztori.

Ami sajnos nagyon sok mindenen elcsúszott, holott Szűcs Dóra rendező-forgatókönyvíró nem nevezhető kezdőnek a szakmában. Ugyanebben a minőségében jegyezte 2020-ban a Patthelyzet című – Görgey Gábor Komámasszony hol a stukker? történetére kicsit hasonlító -, egyébként kiváló bankrablós krimit, de producerként közreműködött a Most van most és az Intim fejlövés című mozikban is. Az almafa virága mégis olyan lett, mintha először ülhetett volna kamera közelébe, ráadásul úgy, hogy egyetlen filmes szakember se volt, aki beleszólt volna a végeredménybe. A párbeszédek sokszor kifejezetten kínosak, nem egyszer amatőr színészeket alul múlóan felmondottak.

Bár tudható, hogy ez egy fikciós film, tehát a valóságot nem illik rajta számon kérni, azért ebben az esetben mégis elég durva azt állítani, hogy 1974-ben Budapest és Hanoi között volt közvetlen vasúti összeköttetés, amit ráadásul snassz, belföldi kocsikkal bonyolítottak a Keletiből. Ehhez képest a gyönyörűen felöltöztetett, de 1974-hez képest biztos, hogy idegen vietnámi diákok, már csak apró bosszantásnak jók, miként az olykor összekuszálódó szálak, az el nem mesélt fontos részletek, és a hirtelen jött befejezés is. Talán, ha harminc perccel rövidebb a film, talán, ha nem kell annyi pótforgatási napot csinálni, talán, ha a végső verziót külső szemlélők még visszadobhatták volna, akkor most lenne egy jó romantikus filmünk.

Az almafa virágát akár dicsérhetnénk is azért, hogy nem a minden filmben és sorozatban feltűnő színészekkel, hanem kevésbé ismert vagy kezdő szereplőkkel dolgozott. Tény, hogy a főszereplő vietnámi lány, Nari Nguyen, illetve a nagymamáját a hetvenes években megformáló Dzhuliya Lam egészen jók, miként a Takács Kati fiatalkori énjét alakító, egyébként Győrben játszó Juhász Jázmin is nagyszerű, sőt utóbbi kifejezetten ígéretes. Ugyanakkor a két fiatal férfi főszereplőről mindet már nem mondható el. A Kecskeméten tag Koltai-Nagy Balázs még csak-csak, de a vietnámi lányba a hetvenes években beleszerető magyar fiút alakító Sütő András kifejezetten vállalhatatlan, túltolt, maníros kínszenvedés. Pedig ez utóbbi alakítja a mozivásznon sajnos utoljára feltűnő Dunai Tamás fiatalkori énjét, és hát rögtön kiderül, hogy színész és színész között mi a különbség.

Szűcs Dóra második mozifilmje kifejezetten szépen van világítva és forgatva, nagyon klassz, ahogy az idősíkok a színekben is elválnak egymástól. Emellett a film zenéjére is érdemes odafigyelni, amit a Liza a rókatündér, a Seveled és az Ida regénye című filmek zenéjét is jegyző Csengery Dénes állított össze. A film végi stáblistát nézve nem is értettem, hogy a felhasznált zenék miért kerültek a generátorkezelő és büfébusz bérlését biztosítók után jóval, miközben olyan muzsikákat hallunk, amelyek nemcsak hozzáadnak a cselekményhez, de nagyon jól „billegnek” a két világ határán. Ha a magyar film támogatásán kívül másért is be akarnak ülni Az almafa virága című új magyar filmre, akkor a képek és a zene miatt tegyék meg. No meg persze így hajtsanak fejet a fájóan fiatalon távozott Dunai Tamás színészi nagysága előtt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Dr. Balogh Béla emlékezete

Ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, számomra is valamennyi olyan könyv nóvumnak számít, ami korábban nem került a kezembe. Így akár egy kilenc évvel ezelőtt megjelent helytörténeti kötet is az újdonság erejével tud hatni és örömet okozni. Főleg, ha nemcsak a téma, de a megírása is kiváló.

Női sorsok

Kapkodtam a fejem a Bűntény a Kecskeszigeten bemutatóján, mert a Színműhely első sorából csak így láthattam az egymásra reagáló, de leginkább magukkal küzdő szereplők rezdüléseit. Az idei szolnoki évad legmélyebb drámája, ami az elején megszólaló, élő cimbalommuzsikával erősen indít.

Magyar floppy és a prímás

Azért sem fogom elárulni, hogy mi köze egy Brazíliában játszó cigányprímásnak az első magyar építésű PC-hez, mert azt szeretném, ha minél többen megnéznék a Damjanich Múzeum új időszaki kiállítását, amely a személyi számítógépek hőskorába vezet.

Kismesterek nagy képei

Van még szabad falfelület a városban, megörökítendő szolnoki épület is bőven akad, miként portréból is lehetne továbbiakat festeni. Azt hiszem, nemcsak nekem jut ez eszembe a Magiszter iskola diákjai és tanárai által, a Tisza-parti sétány mellvédjének folyó felőli oldalára festett képei láttán.