2025.08.27. (szerda)

Fiatalok, ha összejönnek

Fiatalok, ha összejönnek

Dátum:

Egyetlen felesleges pillanat sincs a Hat hét című új, magyar filmben. Az elsőfilmes Román Katalin szinte minden képkockán jelen van, és meséli a gyermekét örökbeadó tinédzser iszonyatos szenvedését. Szakonyi Noém Veronika elsőfilmes rendező kezei alatt öreg rókákat lepipáló módon.

A Hat hét című új, magyar filmdráma nagyjából másfél órás, de nem volt egyetlen másodperce sem, amit fölöslegesnek éreztem volna, pláne unalmasnak. A Hat hét egy tinédzserlány története attól a pillanattól kezdődően, hogy eldöntötte, örökbe adja a hamarosan megszülető kisbabáját, addig a pillanatig, amíg meggondolhatná magát, azaz az örökbefogadó szülők helyett mégis ő nevelhetné fel gyermekét. Elsőre rendkívül veszélyes történet, hiszen mesélni lehetne az iskola, az ellátórendszer felelősségéről és hiányosságairól, az örökbefogadni akarók tortúráiról, az egészségügyről, és sok-sok egyébként fontos dologról. Már, ha a rendezőnek és a forgatókönyvírónak az lenne a víziója, hogy egyetlen filmben kell mindent elmesélni, mindenről lerántani a leplet, mindenre megoldást kínálni. Szerencsére az elsőfilmes Szakonyi Noémi Veronika ennél ezerszer profibb. Végig a tinédzser sztorijára koncentrál, csak az ő szempontjából, az ő helyzete megértéséhez szükséges mellékszálak bukkannak fel. Azt hiszem, ez a Hat hét egyik erőssége.

A másik egyértelműen Román Katalin, a színművészetire háromszor fel nem vett, hivatalosan amatőr színész, aki minden pillanatában zseniális. Ha kell, megesett kislány, gyötrődő leendő anya, álmaiért küzdő élsportoló, a kishúga mellett az anyját pótló felnőtt, a gyermekét kétségbeesetten visszaszerezni akaró, küzdő anyuka, vagy, ha kell, hát józan ésszel gondolkodó, ritka felnőtt. És mindezeket nem elmeséli, elmondja, hanem az arcával, a szemeivel, a testtartásával, a kezével eljátssza. Miközben nincs egy hamis pillanata, nincs egyetlen mesterkélt, maníros momentum, ami kizökkentene abból, hogy akár dokumentumfilmet is láthatnék. Román Katalint nemcsak a hazai szakma ismerte már el, de úgy tűnik, nemzetközi szinten is ünneplik. A kérdés már csak az ezek után, hogy vajon itthon kap-e még lehetőséget, hogy legalább ekkorát vagy nagyobbat dobjon, esetleg egyszer-kétszer elcsússzon, de aztán felálljon.

Román Katalin mellett tulajdonképpen csak mellékszereplői vannak a filmnek, bár ők is mind megkaphatnák ebben a kategóriában az utóbbi évek összes díjat. Balsai Móni, az örökbefogadó, gyermekre váró anyuka talán három „epizódban” mutatja meg a babáért sóvárgó, a megkapott baba lehetséges elvesztése miatt pánikoló, és végül megnyugvó, szülővé váló nőt. Szintén szavak nélkül, szinte csak az arcával és a szemeivel. Zseniális Járó Zsuzsanna a megesett tinédzser önmagát kereső, hülyeségeket csináló, olykor a lányánál gyerekesebben viselkedő anya szerepében. Miként Györgyi Anna pingpong edzőként, Takács Kati pedig a hangjával is többször jelen lévő, örökbefogadást intéző nőként. Mindannyian úgy csodálatosak, hogy egyetlen pillanatra sem terjeszkednek túl a saját karakterükön, és nem nyomjk el sem a sztorit, sem egymást.

Ritkán van olyan vetítés a Tisza moziban, amin rajtam kívül valaki végignézi a stáblistát az utolsó betűig. Hétfőn esete, a teljesen megtöltött E-teremben a stáblista végén én mozdultam meg először, miközben innen-onnan hallottam a szipogást. Esküszöm, olyan jó lett volna megkérdezni, hogy ki, honnan hallott erről a filmről, ki, miért gondolta, hogy ezt látnia kell, és mit gondol, miért nem tudott a végén hosszú percekig felkelni a székéből. Meg beszélgetni arról, kiknek is kellene ajánlani ezt a filmet? Kikről is szól? És ugye nemcsak a felrobbanó vászon, digitálisan elvarázsolt képek, a másodpercenként ezer akció jelentheti azt, hogy egy film jó? Azt hiszem, a Hat hétre érdemes volt költeni a közösből, és tulajdonképpen Szakonyi Noémi Veronika rendezőnek már éppúgy dolgoznia kellene az új nagyjátékfilmjén, miként Román Katalinnak, mert amit elsőre elénk raktak, az folytatásért kiált.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Varázslatos masinák

Az igazi gyűjtő nemcsak tárgyakat birtokol, hanem gyűjteménye darabjairól igyekszik mindent megtudni, ismereteit pedig feldolgozni és mindezt olykor be is mutatni. Kolozsi Sándor ilyen gyűjtő. Ezért is érdemes megnézni a Damjanich Múzeumban varázslatos masináit.

Egy erkölcstelen premier

A nobilitások a város közepén működő kuplerájba járnak. Mindenki hazudik, a piroslámpás ház pedig nem is olyan rossz hely. Kangörcsös férfiak verik fel az éjszaka csendjét, és a XXI. században rendjén való a nők alárendeltsége. Ezzel indul az évad. Mi a tanulság? Az üzenet?

Hop on hop off 100 éve

Szolnokra is van utalás Benedek Szabolcs Vörös, mint a vér című, alig egy hónapja megjelent regényében. A szolnoki kötődésű író új könyve egy különleges időutazás az éppen száz évvel ezelőtti Magyarországon, ahol olyan történelemből ismert alakok bukkannak fel, mint Korvin vagy Szamuely.

A szolnoki lóvasút terve

Egy kiállítás nem feltétlenül a csillogó körülményektől, a milliós értékű tételektől és a bemutatott dolgok mennyiségétől jó. Sőt, az sem feltétel, hogy a kiállított tárgyak egy szakgyűjteményé legyenek. Lehet közösségi tárlatot is csinálni, sok apró érdekességgel.