2025.08.27. (szerda)

Szolnok felfedezése

Szolnok felfedezése

Dátum:

Amikor tizennyolc nem Szolnokon töltött év után mostanában találkozok valakivel, és elmondom, visszaköltöztünk, az a minimum, hogy kétségbe vonja szellemi képességeinket.

sza3a_400Majd amikor felocsúdik első elképedéséből, hitetlenkedve megkérdezi, hogy sikerült-e már megszoknunk itt. Igenlő ábrázatomat látva általában megpróbálja bevinni az utolsó kegyelemdöfést, és elhaló hangon felteszi a kérdést, amire mintha csak egyetlen választ lehetne adni: és szeretitek?

Ha a beszélgetés ezen a ponton nem szakad félbe, vagy nem terelődik valami teljesen más témára, és van időm kijelenteni, hogy igen, ráadásul szerintem a szolnokiak többsége nem is tudja, milyen jó helyen élhet, akkor a legtöbb esetben van néhány percem, hogy meséljek. Az élményeimről, amelyeket naponta szerzek abban a városban, ahol évekig éltem, ahová közel két évtizedig a szülők révén hazajártam. Mert Szolnok naponta felfedezhető.

Például valamelyik reggel iskolába vittem a gyerekeket. Visszafelé pirosat kaptam a Szapáry és az Ady kereszteződésében, és mivel a lámpa mellett óra jelzi, hogy meddig kell dekkolnom, nézelődtem. És olyasmit vettem észre, ami nem újdonság, csak eddig nem ütötte ki a szememet. A Szapáry utca piaccal szemközti szalagházának kapuja fölött egy dombormű látható. Tekergettem a nyakam, és kiderült, nemcsak az első ajtó fölött van ilyen, de ehhez már vissza kellett mennem gyalog is.

sza5_400A sztálinbarokk házsor hat bejárati kapuja fölött hat különböző dombormű látható. Állatokat – hal, rák, kakas – ábrázolnak. Hogy mikor kerültek oda, milyen megfontolásból, és kik az alkotók – most még – nem tudom. Azt azonban igen, hogy ha valaki arra jár, emelje fel egy kicsit a fejét, mert tényleg érdekes és egyedi dolgokat láthat. Ha valaki pedig többet tud ezekről a műalkotásokról, ossza meg velem, közzéteszem!

Ahogy szívesen írnék arról az emléktábláról is, amelyik a Mátyás király úton hirdeti egy élen járó szocialista brigád emlékét, akik a hatvanas években a terveket túlteljesítve építették a házakat. Nem a kor érdekel, hanem azok az emberek, akik valamikor a múlt század közepe táján ezt a várost építették. És volt köztük valaki – vagy valakik -, akinek az jutott eszébe, hogy egy ház nemcsak a benne lakók örömét szolgálhatja.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lassabban, mélyebbre, gyávábban

Nem tudom, mikor kezdett a sírjában forogni Pierre de Coubertin, de hogy évtizedek óta egyre gyorsabban pörög, abban biztos vagyok. Korrupció, dopping, kiskorúak megalázása a "gyorsabban, magasabbra, bátrabban" jegyében, miközben csak az üzlet és a pénz számít. A legsötétebb szórakoztatóipar.

Jogomban áll vs. önterápia

Mit érdemel az a bűnös - ha egyáltalán nevezhető így -, aki vasárnap délután kettőkor érzi szükségét, hogy a belvárosban flexeljen? Hogyan nevezhetjük a bolttulajdonost, akinek a riasztója hajnaltól reggelig próbálja felhívni magára a figyelmet? Nehéz az együttélés. Fel- és megoldhatatlan.

Az új közgyűlés elé

Ha hinni lehet mindenféle kósza híreknek, akkor 2019. november 13-án alakulhat meg Szolnok új közgyűlése. Nem túl jó nyitány, hogy a választók alig tudnak arról, mi történt az elmúlt egy hónapban. Talán van még esély arra, hogy választottjainkat ne csak a voksolás napján érdekeljük.

Pokoli esztendő

Alig él már olyan, akinek emlékei lehetnek arról a nyolcvan évvel ezelőtti vasárnapról, majd Szolnok esetében az azt követő bő fél évről, ami megtizedelte a város lakosságát, elpusztította építményei jelentős részét, gyalázatos tettek színhelyévé tette utcáit. Nem lenne szabad elfelejteni 1944-et!