Négy évvel ezelőtt készült el az első Szolnok Múlt-Tár kiállítás az Árkádok alatt, amely a város legfontosabb kereszteződésének és környékének bő százéves történetéről mesél, megmutatva például az első szolnoki „bringás” képet. Majd következett a Kossuth utca elejét és az egykori „hatvanast” bemutató tablók a Coop ABC fő utcai és Szigligeti úti kirakatain, elmesélve például a szolnoki palotasor kialakulását. Aztán a Tisza park felújítása után a Verseghy gimnázium előtt is megjelenhettek a Szolnok Múlt-Tár a tablói, rajtuk a park körüli álló épületek és a sétány történetével, például a református templom szélkakasát is bemutatva. Az Ormos Imre park bejáratához 2021 nyarán kerültek ki a Tallinn-Alcsi városrészről, sőt az egykor „ideiglenesen hazánkban állomásozó” Vörös hadseregről is mesélő tablók. A régi fotókból és térképekből összeállított közterületi kiállítások célja, hogy „utcára vigyék a város történelmét”, azaz betekintést adjanak Szolnok egy-egy részének a múltjába. A Szolnoki Városfejlesztő Zrt-nek és a Belvárosi Nagytemplomnak köszönhetően újabb tablókat készíthettem, amelyek a Szentháromság térre kerültek, a Szolnok Múlt-Tár sorozat ötödik részeként.
A négy új tabló négy témára próbál koncentrálni, bár legyünk pontosak: négy témát próbál felvillantani elképesztően kevés helyen. Az első tabló természetesen az éppen 300 éve építeni kezdett Belvárosi Szentháromság Templomról és a Ferences rendházról szól. Nagyon vázlatosan, hiszen ezek a tablók nem alkalmasak minden dátum, esemény és részlet elmesélésére, pedig, lenne mit megmutatni, hiszen mégiscsak ez a templom Szolnok legrégebbi, jelenleg is álló épülete. A második tabló a 2004 óta Szentháromság térnek nevezett, tulajdonképpen a Templom utca kiszélesedő végének tekinthető közterületet és a környező utcákat mutatja be. Már csak azért is, mert ez a háromszög alaprajzú tér nemcsak a város legrégebbi épületének, de első emeletes házainak és a 18. század végén készített szobrának is helyet ad, és az elmúlt évszázadokban sűrűn változtak errefelé a közterületek nevei is.
Az alig két évtizede a mai helyén álló Kálvária túloldalára került a tér szobrait bemutató tabló. Nem Szolnokon lennénk, ha ezek között nem lenne olyan, amelyik jó ideje nincs már a helyén („Rozsdaszobor”), meg olyan is, amelyik alig félévszázad után került a templom tövébe, de lassan 70 éves nem sikerül felújítani vagy pótolni (Szentháromság-torzó), no meg megmentett (Mária-szobor) és új alkotás is. A negyedik tabló a tér nyugati oldalán álló egykori gimnázium és a „csak” 90 éves cserkészház történetét villantja fel. Nem megfeledkezve az innen induló szolnoki középfokú oktatásról, no meg az oly sok néven, oly sok funkciót betöltő közművelődési intézményről sem. (A szabadtéri sínpad története már fel se fért.)
A kiállításhoz felhasznált képek részben a saját képeslapgyűjteményemből valók, részben pedig a Verseghy Ferenc Könyvtár, a Fortepan és Dombi Gábor gyűjteményéből kerültek a tablókra. A Szolnok Múlt-Tár kapcsán is el kell mondanom, hogy nem vagyok kutató, de még helytörténésznek se merném nevezni magam, inkább Szolnok múltjának a sajtósa vagy PR-osa vagyok. Aki azt szeretné, hogy ennek az egyébként meglehetősen gazdag múltú városnak a történeteit a ma itt élők vagy erre járók is ismerjék. Mert egészen elképesztő és megható sztorik is vannak Szolnok múltjában. Például a földrengésben megdőlt és hihetetlen technikai bravúrral visszabillentett, sokáig a tűzőrség által is használt templomtoronyról. Vagy azokról a szolnokiakról, akik nem kis áldozatot hoztak annak idején, hogy a Szentháromság tér körül álló épületek elkészüljenek.
