Kártyanaptárak már a harmincas években is jelentek meg, de az igazi felfutásuk a hetvenes évekre tehető. Akkortól azonban jó két évtizeden keresztül minden magára valamit is adó állami és tanácsi vállalat, szövetkezet, társadalmi szervezet vagy éppen település kötelességének érezte, hogy az új esztendőt ilyen módon is köszöntse. Addig, amíg nem lapult mindenki zsebében olyan okoseszköz, amiben a naptár is benne van, jó szolgálatot tettek ezek a kisnyomtatványok, hiszen kis helyen elfértek és bármikor kéznél lehettek, ha dátumot kellett keresni vagy egyeztetni.
A hetvenes években már viszonylag nagy mennyiségben – szerintem több ezres példányszámban – készültek a kártyanaptárak, amelyeket a cégek egy része elkezdtek igazi reklámeszközként, azaz vásárlásösztönzőként is használni. Amibe bizony a lengén öltözött hölgyek éppúgy belefértek, mint a frissen nyílt boltok fotóival (lásd a szolnoki Aranykanna vagy a Szövetség ABC-k esetét), vagy valamilyen termék képével (például a szolnoki Mezőgép vagy Agroker korabeli kiadványai) díszített naptárak. Ugyanakkor igazi kuriózumnak számítanak azok az 1975-ös naptárak, amelyeket bár vállalatok adtak ki, képes oldalukon mégis a 900 éves Szolnokot ünnepelték.
Lehet, hogy készült több ilyen naptár is, nekem három van jelenleg a birtokomban. Ezek közül számomra a legérdekesebb a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Dürer nyomdában készült 1975-ös naptára. Merthogy miközben a város 900 éves voltára emlékeztet, a grafikus egy bőségszaruval és annak száján kiömlő termékekkel érzékelteti, hogy mivel is foglalkozik a cég, sőt, milyen bőséges a kínálata. Ugyanakkor néhány jellegzetes korabeli termék is feltűnik a rajzon, mint például a piros-kékszínű, 2,8-as zacskós tej, az egyébként ezüstszínű Omnia kávé, a piros-fekete Podravka levespor, a Mackó sajt, vagy éppen a Rama margarin, aminek emlékeim szerint valóban létezett kék-fehér csomagolása is. Az üzenet persze egyértelmű: a 900 éves Szolnokon bő áruválaszték és már-már jólét volt, ami azért a legtöbb baráti ország nagyvárosáról ekkoriban nem volt elmondható.
Ehhez képest a Szolnok-Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat 1975-ös kártyanaptára igazi tisztelgés az 1075-ben először említett város múltja előtt. A naptárra ugyanis Müller Adolf 1861-ben készült rajzának egy részlete került, amit tulajdonképpen Szolnok első sajtóbeli, képes megjelenéseként is számon tarthatunk. A naptárra nagyjából a rajz fele fért rá, de így is jól látható rajta a vártemplom, a fahíd, a város felőli oldalon sorakozó hajómalmok, előterében pedig egy halász és talán egy kereskedő hajója. Azt persze nem merném megtippelni, hogy 1975-ben hányan ismerhették fel ezen az apró képen Szolnok múltjának fontos elemeit, mindenesetre szép gesztus volt a tanácsi vállalattól ez a kiadvány. De jó lenne tudni, hogy anno kinek és miért jutott ez eszébe!
Az 1975-ben már majdnem negyedszázada működő, közel kétezer embernek munkát adó, Szolnok legismertebb termékét, a Tomi mosóporokat is gyártó Tiszamenti Vegyiművek viszont nem szerénykedett a 900 éves évforduló kapcsán. A Szolnok 900 éves felirat alá vörös csillaggal díszített irodaháza képét rakatta, a hátlapra pedig nem kisebb állítást tett, minthogy ők „a 900 éves Szolnok egyik büszkesége”. Nem tudom, mit szólhatott ehhez annak idején a cukorgyár, a papírgyár, a bútorgyár, a járműjavító vagy éppen a Mezőgép, amelyek a maguk területén szintén igényt tarthattak ilyen címre. Mindenesetre ez a naptár se nem a termékekről, se nem a város múltjáról, hanem egy cég imázsának építéséről szólt, ami egyébként teljesen elfogadható reklámcél. És ez alól a szocializmus és a szocialista nagyvállalatok sem jelentettek kivételt.
Az 1975-ös naptáraknak persze a hátsó, dátumozott oldala is érdekes a mából nézve. Mert elárulja például, hogy a Jubileumi emlékművel Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke – kvázi államfő – egy szerdai napon avatta fel, merthogy augusztus 20-a akkora esett. Március 15-e és október 23-a még másfél évtizedik nem volt pirosbetűs ünnep, viszont pont ennyi ideig még az volt november 7-e, ami miatt 1975-ben háromnapos hosszú hétvége járt a jubileumot ünneplő szolnoki dolgozóknak (is.)
