2025.11.30. (vasárnap)

Rejtett kiállítás

Rejtett kiállítás

Dátum:

Meglepődtem, hogy alig két évtizeddel a magyarországi motorizáció indulása után Szolnokon is elindult az autóbusz-közlekedés. Mi több, a két világháború között, több szereplő is próbálkozott ezen a piacon. Honnan tudom? Találtam egy aprócska, de érdekes kiállítást a buszpályaudvaron.

volank-1_400Aki nem jár helyközi autóbusszal, ezért nem igen fordul meg a szolnoki autóbusz- pályaudvaron, az nem fog rábukkanni a helyi tömegközlekedés történetét bemutató kiállításra. Őszinte leszek, az se fogja megtalálni, aki betér a Pelikán Bevásárlóközpontba, mert semmi nem utal a kiállítás létére. Ha valakit mégis érdekel a dolog, lépjen be a pályaudvar várótermébe, és nézzen fel a galériára. Csak egy szűk csigalépcsőt kell megmásznia, és akár két kiállítást is megnézhet. Megéri.

Az egyik kiállítás a szolnoki közösségi közlekedés – leánykori nevén: tömegközlekedés – történeté mutatja be. Nem bonyolultan, nem túlbeszélve, de informatívan. Kiderül, hogy mikor indult az első buszjárat, a két világháború között, milyen szereplők – milyen járműparkkal – léptek be a helyi piacra. Hol és miként épültek utasforgalmi épületek, hogyan zajlott az államosítás, majd mikor lett a 7. számú Volán vállalatból Jászkun Volán. Ráadásul mindezt nem kevés képpel, relikviával és vállalható modellekkel mutatják meg a rendezők.

volnak-2_400A valamikori menetjegyek nézegetése pedig nosztalgikus emlékeket ébresztenek. Emlékeznek még azokra a jegykiadó szerkezetekre, amelyekbe egy régi kétforintost kellett bedobni, majd megrántani, hogy kiadja a menetjegyet? Hány kétforintost nyelt el, és hányszor rettegtünk a 15-ösön a Tisza-liget és a vasútállomás között emiatt. Az első 32 forintos, összvonalas diákbérletem pedig a legendák közé sorolódik a mai jegyárak mellett. Pedig nem is volt olyan régen, amikor először álltam sorban a bérletért.

Ha a reklámon kívül valamit még hozzá lehetne tenni ehhez a kiállításhoz, akkor az a kitekintés lenne. Mert tényleg érdekel, hogy a fővárosban, vagy a többi megyeszékhelyen mikor indult a tömegközlekedés. Meg aztán lehet, hogy az is érdekes lehet, a közösségi közlekedés fejlődése, visszafejlődése milyen hatással volt a város és környéke életére, közvetve vagy közvetetten hány embernek adott munkát a személy- és teherszállítás. (No, igen, a valamikori egyeduralkodó Volán Taxiról is tessék majd mesélni!)

De ne legyünk telhetetlenek. Egyszer biztos lesz majd egy városi múzeum, ahol ezeket is bemutatják majd. Addig meg érjük be a buszpályaudvar galériájának másik, kicsit helyidegen, kiállításával, amely az ejtőernyőzés múltjába kalauzol.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vígjátékon sírni

Nem azért sírtam a Brazilok egy-két jelenetén, mert hibás lenne a film műfaji besorolása, vagy közpénzégető bénázás menne a kamera előtt, hanem mert olykor megható, olykor fájó igazságokkal szembesít. M. Kiss Csaba a Tisza moziban is látható első játékfilmje nem tökéletes, de fontos.

A fiú, a lány és az ügyvédnő

A rendező szándéka szerint nem elsősorban a jó tíz évvel ezelőtti, szégyenletes romagyilkosságokról szól a Genezis című játékfilm. Nézőként viszont szinte lehetetlen szabadulni a párhuzamoktól, ami nagyon nehézzé teszi ezt a két órát. Hibái ellenére is fontos film.

Boldogít vagy sem?

"Ha egyszer ötösöm lenne a lottón, biztos, nem így csinálnám." Szerintem a Prah nézőinek többsége ilyesmi gondolattal fog kijönni a Szín-Mű-Hely előadásairól. Pedig abban, amit Spiró György megírt, Márkó Eszter megrendezett illetve Mészáros István és Gombos Judit eljátszott, más is van.

Vállalom a kihívást

A Tiszavirág Fesztivál miatt ez egy rendhagyó hét a blogSzolnokon, így az Ajánló rovatban sem utólag mondok véleményt a látottakról, hanem most valóban ajánlani fogok. Olyan programokat, amiket ha a forgatag és a találkozások engedik, nem szeretnék kihagyni.