Egyes visszaemlékezések szerit hárman – két riporter (Demcsák Katalin és Varga Viktória) illetve egy műszaki munkatárs (Kövér Gyula) -, máshol négyen – az előbbiek egy főszerkesztővel kiegészülve – indították útjára a Magyar Rádió Szolnoki Stúdióját 1953. augusztus 9-én, vasárnap este 18 órakor. Érdekes, hogy miközben a két országos adó akkor már sugározta a műsorát, a szolnoki rádió vezetékes formában működött, és az első időkben a megye nyolc településén 9 ezer családhoz jutott el az adása. A későbbi évtizedek visszaemlékezői inkább már 17 ezer hallgatóról beszéltek. A tízéves évfordulón pedig az is elhangzott – Zsemlye Ferenctől, Szolnok háború utáni első, kommunista polgármesterétől, 1953-ban a megyei tanács munkatársától -, hogy a rádió elindítást a téeszesítés indokolta. Úgy gondolták ugyanis, hogy ezen a csatornán keresztül a megye szocialista mezőgazdaságai üzemeit és azok dolgozóit is megfelelően tudják majd informálni. Napi egy órában.
A rádió először a mai Mária – akkor Malinovszkij – utca 23. szám alatt, a közalkalmazottak művelődési házában berendezett ideiglenes stúdióból szólalt meg. Hívójele Borzó Miska csárdása volt, amit csak az ötvenes évek végén váltott fel a Behár György által kifejezetten Szolnoknak komponált szignál. A vezetékes „műsorszórásról” 1954. április 4-én váltott át a rádió a sugárzásra, amikor megkezdte működését egy 400 wattos adó. Minden bizonnyal ezzel is összefügghetett, hogy a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának végleges otthont kellett teremteni, így még 1954-ben megindult az építkezés a Kolozsvári út 2. szám alatt lévő telken. A mai is a „rádió épületeként” emlegetett, kifejezetten ilyen céllal épített, alápincézett, kétszintes stúdiót 1955-ben vehették birtokba a rádiósok, ahol aztán 52 éven keresztül készültek a szolnoki rádió adásai, illetve a Magyar Rádió más adóin megszólaló műsorok, riportok is.
A történelmi tényekhez tartozik, hogy 1953-ban nem csak Szolnokon nyitott vidéki stúdiót a Magyar Rádió, hiszen ugyanannak az évnek az elején kezdte meg adását a Pécsi Körzeti Stúdió, nem sokkal később pedig a szegedi és a miskolci is. A Magyar Rádió vidéki hálózata a szolnoki mellett a győri, a nyíregyházi stúdióval is kiegészült, amelyek egészen 2007-ig működtek, majd fokozatosan megszűntek. A Szolnoki Stúdió esetében ugyancsak a történelmi tények közé sorolandó ma már, hogy az 1956-os forradalom leverésének részeként nem itt jelentették be a „forradalmi munkás-paraszt kormány” megalakulását, a Kolozsvári útra csak egy hangszalag érkezett tankon, minden bizonnyal Ungvárról. Igaz, közel három és fél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, mire ezt tényként lehetett kezelni.
A Magyar Rádió néhai Szolnoki Stúdiójának gárdájáról is érdemes néhány dolgot elmondani. Például azt, hogy az első rádióbemondó Gellei Kornél színművész volt, akit Upor Péter követett, sőt még 1973-ban is a Szigligeti társulatából érkezett Hollósi Frigyes erre a posztra. A kilencvenes években a Szolnoki Stúdiót a fővárosban úgy emlegették, mint a Magyar Rádió utánpótlásnevelőjét, amit talán alátámasztanak azok a rádiósok, akik itt kezdték a pályájukat, hogy aztán egy ország ismerje legalább a nevüket és a hangjukat. Vass István Zoltán, Győri Béla, Peták István, Gulyás Erika, Forró Tamás, Kardos Ernő – és hosszan lehetne sorolni, hiszen a kezdeti 3 vagy 4 fős munkatársi gárda létszáma 1993-ra 17 belső és 50 külső munkatársra emelkedett. Igaz, a rendszerváltás után már napi 3,5-4 órában voltak hallhatók a Szolnoki Stúdió műsorai, köztük olykor román és szlovák nemzetiségi adások.
Abban az időben, amikor két országos tévécsatorna és három országosan fogható rádió működött, helyben pedig az egyetlen napilap és néhány vállalati újság jelentette az információforrást – a nyolcvanas évek elejéig városi tévé sem volt – a Szolnoki Stúdió fontos szerepet játszott a helyi tájékoztatásban, ráadásul akár fél órában is majdnem egy napilapnyi szöveg hangozhatott el. Ugyanakkor a Kolozsvári úti épület kiváló adottságai miatt színházi és zenei felvételek is készültek ott, sőt rendszeresek voltak a különböző vetélkedők és élő, a stúdióból vagy külső helyszínről adott közvetítések. Az 54 év alatt minimum 40 ezer órányi olyan anyag születhetett, amelyek Szolnok történetéhez is fontos források lehetnének, ha meglennének. Úgy tűnik azonban, hogy a Szolnoki Stúdió bezárása után – nem tudni pontosan, hogy mikor – leselejtezték, kidobták, szeméttelepre küldték a város fél évszázados történelmének az egyik legfontosabb lenyomatát, azaz a Magyar Rádió helyi anyagait.
A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának bezárásáról 2007-ben született döntés, az utolsó adásnap pedig az év június 3-án volt. Papíron két munkatársa még maradt a stúdiónak, ám ők akkor már a Debreceni Stúdióhoz tartoztak. A Kolozsvári úti épület pedig 52 évvel az átadása után elcsendesedett. És ma is ott áll üresen.
(Az épület belsejét ábrázoló fotók 2021 májusában készültek.)
