A valamikor a kétezres évek elején megszűnt tiszaligeti kemping nyomai a mai napig megtalálhatóak a gyaloghídtól délre, a Tisza Táncegyüttes épülete után, a gát és a Tiszaligeti sétány között. A kemping bejárata a ma is működő motel kapujával pontosan szemben volt, helyét jól mutatja a hatalmas tisztásra bevezető egyetlen aszfaltcsík. Ha figyelmesen nézelődünk a bokrok között, a bejáratot egykor lezáró sorompó bakjának csonkját is felfedezhetjük a lábunk előtt. Miként rábukkanhatunk az egykori recepció épületének alapjára, néhai mosdók, faházak és talán a közös főzőhely beton és csempe nyomaira is.
Az újságok tanúsága szerint a motelt és a kempinget 1996-ban ugyanaz a helyi vendéglátós vállalkozó privatizálta, mint aki 2010-ig a Tisza Szállónak is részben vagy egészben a tulajdonosa volt. Az utolsó fellelhető híradás szerint 2002-ben még a Széchenyi Terv révén próbálta megmenteni a turisztikai komplexumot, amiből mára csak a – már más tulajdonában lévő – motel maradt. Illetve a vele szemben lévő üres terület, ahol olykor szabadtéri rendezvényeket tartanak, többnyire azonban csak kutyasétáltatók, hajléktalanok, rejtekhelyet kereső fiatalok, és egyik végében cross bringások használják. Ugyanakkor a Tiszaliget egyik legígéretesebb fejlesztési területe.
A kemping építésének ötlete a hatvanas évek elején vetődött fel – az akkori megyei idegenforgalmi hivatalban -, amikor a Tiszaliget fejlesztése a strand építése miatt új lendületet kapott. Ehhez persze kellett némi képzelőerő, vagy hosszabb távú tervezési képesség, hiszen akkoriban a Tiszaligetben mindössze a gerincút végén lévő úttörőtábor és elején található vidámpark működött. A vállalati üdülők a Tiszaligeti strand átadása után jelentek meg a területen, a stadion, a sportcsarnok és a Turing Hotel pedig csak a hetvenes években épült meg. Viszont a hatvanas évek eleje óta zajlott a strand fejlesztése, aminek megnyitását 1965-re tervezték, akkor még csak a 2000 fős nagymedencével és a háromosztatú gyógy- és gyerekmedencével.
A megyei idegenforgalmi hivatal 1964-ben kezdte el a kemping fejlesztését, ami persze nem indult simán. A kijelölt területen először tíz darab, előregyártott elemekből összeállítható faházat szerettek volna elhelyezni, ám azok megérkezése után kiderült, harminc öreg fát kellene kivágni a betonalapok lerakása miatt. A problémát hetekig tartó „vacakolás” követte, mígnem a város akkori főkertésze felvetette, hogy mi lenne, ha a faházak alapjait az eredeti tervekhez képest ferdén helyeznék el, mert akkor nem kellene fákat kivágni. A triviális megoldásig azonban a drágán beszerzett és a területre lerakott faházelemek többsége tönkre ment.
A nehézségek ellenére 1965. június 1-jére – 15 nappal a strand megnyitása után – elkészült a kemping, ami 30 színes, 2-3-4 személyes faházzal, mosdó- és főzőhelyekkel, valamint a fák alatti sátorhelyekkel elvileg 500 fő befogadására volt alkalmas. Hogy a Filmhíradóban is megörökített kemping mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azaz, milyen volt az első években a kihasználtsága, nem tudni, mindenesetre közel négy évtizeden át működött, az első tizenöt-húsz évben pedig fejlődött is. Egy 1973-as tudósítás szerint a május 1. és szeptember 30. között nyitva tartó kemping akkor 388 sátorozót és 186 faházas vendéget tudott fogadni. Egy sátorhelyért 12, egy lakókocsi placcért 15, egy faházban töltött éjszakáért pedig 30 forintot kellett fizetni, miközben a Tisza szállóban 300 forint volt egy éjszaka. Azaz akár azt is mondhatnánk, hogy a kispénzű nyaralók szálláshelye volt a tiszaligeti kemping, ahol azonban a hetvenes-nyolcvanas években készült fotók tanúsága szerint sok külföldi is megfordult, és nemcsak a baráti, szocialista országokból.
A kemping iránti igényt mutatja, hogy 1980-ban, a három csillagos minősítésű szálláshelyen 10 darab kétágyas és 12 darab háromágyas új faházat helyezett el az akkori működtető, a Tiszatour. De ugyancsak a nyolcvanas években nyitott meg a recepcióval szembeni ?hordó büfé?, lett saját valutaváltóhelye a kempingnek, sőt rendszeresen kertmozi is működött a területen. Személyes emlékem nincs a helyről, csak azt tudom, hogy jó harminc évvel ezelőtt, egy frissen lett egyetemi csoporttársam addigi élete legszebb vakációjaként emlékezett a szolnoki tiszaligeti kempingben töltött családi nyaralásra.
(A fekete-fehér fotók különböző szolnoki, turisztikai kiadványokból valók 1989 előttről)
