A Budapest-Szolnok vasútvonal – illetve az első állomás felé tartó sínek – valamint az egykori 4-es (Bajcsy-Zsilinszky út) és a 402-es főutak (József Attila utca) által határolt, és olykor még ma is Czakó-kertnek nevezett városrészünk egész biztos, hogy Szolnok megyeszékhellyé válásának köszönheti megszületését. A 19. század végéig ugyanis nemhogy nem létezett, de nem is nagyon volt arrafelé semmi. Az Abony és Pest felé vivő úttól Délre fekvő terület határait is csak a szabadságharc és a kiegyezés évszázada kezdte kijelölni az 1847-ben megnyílt Pest-Szolnok vasút, illetve a majd 1857-ben elkészült, Debrecen felé induló szárny sínjeivel, valamint a Jászság felől a Tisza jobb partjához igazodó kocsiúttal.
A Czakó-kert elnevezésnek is 1869-ből találtam először a nyomát, amikor Czakó-kerti elemi tanodaként hivatkoztak a mai Rákóczi úti iskola elődjére. Ebből akár az is következhet, hogy a 19. században Szolnok későbbi VI. kerületének – az úgynevezett Nagyvárosnak – egy része már egy bizonyos Czakó család tulajdonában volt.
Az biztos, hogy a század végéről ismert egy olyan kataszteri térkép, amin a 4775-ös helyrajzi szám alatt Czakó Péter neve látható. Lehet, hogy ő vagy a felmenői voltak a névadók?
Az biztos, hogy a Czakó-kert – ahol talán a városi házaktól és telkektől távolabb lévő szérűskertek lehettek – a 19. században, mint a téglagyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyag „bányája” (kubikgödrök) tet szert helyi jelentőségre. Valószínű, hogy több szolnoki tégla- és cserépgyár is innen nyerte alapanyagát, azaz a régi Szolnok egy része a Czakó-kert földjéből épült. Városiasodásának első mozzanatát azonban nem ez, hanem a 68-as gyalogezred laktanyájának a megépítése jelentette 1894-ben, ami aztán jó száz évre amolyan katonai státuszt is adott ennek a „kis kerületnek”. Igazi benépesülése ezt követően indult meg, nem véletlen, hogy utcanevei, két kivételtől eltekintve, valamilyen módon a katonasághoz köthetők. A Czakó-kert igazi benépesülése azonban a harmincas évekre tehető, teljes kiépülése pedig a hetvenes évek végéig elhúzódott. Érdekesség, hogy a Czakó-kert lakóinak nagyobb része ma már egyetlen házban, a Bajcsyn található kilencemeletesben él.
A terület, országosan is ismert, és számunkra legnevezetesebb „intézményei” azonban a sporthoz, a mozgáshoz köthetők. A Magyar Királyi Államvasutak szolnoki sporttelepe, azaz a MÁV focipályája – egyben a város első ilyen létesítménye – itt nyílt meg 1910-ben. A Podolszky utcában, ami egy olyan 1906 és 1963 között többször felbukkanó közterület elnevezés, aminek se térképeken, se utcajegyzékben nem találni a nyomát. Ennek ellenére tény, hogy a MÁV SE folyamatosan bővítette és fejlesztette a mai atlétikai pálya helyén lévő intézményét, ahol a foci mellett birkózás, vívás, komoly korcsolya és kerékpáros élet is volt, és számtalan „tömegsport” eseménynek is helyet adott. A legnagyobb dobás azonban mégiscsak az 1929-ben megnyitott uszoda volt, ami akkor országos szinten is különlegességnek számított.
Ugyanakkor a Czakó- kert nemcsak a laktanya és a sporttelep miatt töltött be fontos szerepet a városban és Szolnok határain túl is. Hanem az AFIT (Autófenntartó Ipari Tröszt) 1963-ban létrehozott 17-es számú vállalata miatt, aminek telephelye nagyjából öt év alatt épült ki a Százados úton. A mából nézve talán nehezen érthető, hogy ez a telep közel negyedszázadon keresztül miért bírt különös jelentőséggel. Azonban, ha belegondolunk, hogy a hatvanas évek elején kezdtek a szolnokiak is tömegesen személygépkocsikat vásárolni, amikhez nem volt – nem lehetett – meg a megfelelő a kisipari (maszek) szerelő háttér, rendkívül fontos volt a javítóbázis megépítése. Ráadásul ez a telep nemcsak Szolnokot, de indulásakor Kelet-Magyarország jelentős részét is kiszolgálta, a városban pedig sokáig csak a Vasipari KTSZ Hunyadi utcai műhelye jelentett számára konkurenciát. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy fél évszázaddal ezelőtt itt nyílt meg a város első, modern autómosója, akkor nyugodtan kijelenthetjük, a Czakó-kertben is találhatunk helytörténeti kuriózumokat.
A „kis kerület” egyetlen szobráról (Ácsleglény) illetve emléktáblájáról (Hanzély-emléktábla) a Szobor Park Szolnok rovatban már írtam, miként a területet határoló utcákról és a Kolozsvári-felüljáróról is az 1xVolt rovatban. Ez utóbbi kapcsán azonban szükségesnek tartom belátni tévedésemet: a mai Abonyi úti – korábban Barátság – felüljáró csupán ötven éves, és nem sok köze van az 1940-ben átadott Kolozsvári-felüljáróhoz. Ez utóbbinak viszont komoly irodalmi vonatkozása is van, hiszen valószínű, hogy tervezőjéről, Mistéth Endréről mintázta Ottlik Géza Az iskola a határon Bónis Ferijét, mivel iskolatársak voltak Kőszegen.
(A Czakó-kertről ennél jóval bővebben 2023. október 2-án 17.00 órától a Tisza-moziban)
