2025.08.27. (szerda)

Címvédő

Címvédő

Dátum:

Kilenc éve írtam róla először, és már akkor is csodálkoztam, miért vártam a méltatással. Nem vagyok egy bonyolult asztali jellem: a vasárnapi ebéd nálam szent dolog, úgyhogy meg sem lepődtem: 2014 őszén ugyanazt ettem, mint most. Jó, hogy vannak olyan biztos pontok a városban, mint a Bajnok.

A Bajnok étterem Malomszögi fácánhúslevese csigatésztával pontosan olyan, mint amilyennek egy jobb vasárnapi húslevesnek lennie kell. Aranysárga, nem spórolják ki belőle a tésztát, a sárgarépát, a húst, az ízt. Tudom, a vasárnapi húsleveseknek több fajtája van, és szerencsére nincs két konyha, ahol ugyanúgy készítenék. Az azonban a mai magyar vendéglátásban – ahol gyorsabban változnak az adott helyeken az éttermek, mint a kínai boltok, aki meg életben marad, annak személyzet gondjai vannak – felér egy gasztronómiai nagydíjjal, ha valamit kilenc év után is ugyanúgy talál a vendég. Mondtam, nem vagyok egy bonyolult asztali jellem, nem véletlen, hogy ma is a számban érzem a lassan két évtizede elment nagymamám konyhájának ízeit, és oda is szívesen visszamennék. Igen, a Bajnokba esetében is leginkább a változatlanság vonz.

Magamon is nevetek, hogy második fogásnak is ugyanazt választottam: Alföldi zsiványpecsenyét savanyúsággal. És igen, ezt is pontosan ugyanúgy készítették el, mint kilenc évvel ezelőtt, mint a múlt hónapban, mint a nyáron, mint tavasszal, mint az év első napjaiban. Hát igen, be kell vallanom, ha úgy alakul, hogy csak egy jó, otthoni ízekre építő hétvégi ebédet szeretnénk, akkor irány a Bajnok. Mert nemcsak jól és lassan egy évtizede ugyanúgy főznek, hanem mert a kerthelyiségük pontosan ugyanolyan jó, mint a pincelabirintusok, a pincérek pedig mindig ugyanolyan kedvesek – nem tolakodók. És bár a kis piros lábaska meg a fatányér miatt könnyen eshetne a pesti turistalehúzók hibájába a hely, itt ez a fajta „körítés” nem a hiányosságok elfedését, a parasztvakítást szolgálja, hanem tényleg hozzátartozik az adott ételhez.

Természetesen nem egyedül szoktam hódolni az éttermi asztali örömöknek, főleg nem hétvégén. Így nemcsak a saját „becsontosodott” választásaimról tudhatom, hogy a Bajnokban vállalhatók. Bő évtizedes Bajnokba járás után nem tudok felidézni olyan esetet, amikor a kiválasztott étel valakinek nem ízlett volna, netán vissza kellett küldeni, esetleg arra kényszerített, hogy többé be ne tegyük a lábunkat. A Bajnokban tényleg nem lehet melléfogni. Ezen a hétvégén a szaftos fokhagymás sülttarja, ropogó hagymakarikákkal éppúgy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mint a parajos tagliate-re helyezett csirkemellek. Sőt, a Bajnokhoz szinte az is hozzátartozik, hogy olyan méretű adagokat adnak, amelyek egy része másnap vagy hétköznap is simán előkerülhet.

Persze tudom, hogy étterembe járni, főleg hétvégén nem olcsó dolog. Bár visszakeresve a 2014-es étlapok fotóját, sokkal szerényebb – bár így is jelentős – a Bajnokban az áremelkedés, mint vártam. Mégis azt mondom, ahogy korábban, nekem most is megérte ezrét az ebédért fizetni. És szeretnék így tenni a következő évtizedekben is! Ami nemcsak azt jelentené, hogy megengedhetek magamnak ilyen, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban természetesnek számító kiadást, mint az étterem, de azt is, hogy a nevét teljes joggal viselő, sőt címvédő jelzővel is illethető Bajnok is életben marad. Visszalapozva ugyanis az elmúlt évek Helyszínelő cikkeit azt látom, Szolnokon maga a csoda, ha egy hely kinőhet az óvodáskorból. A Bajnokkal együtt születetteknek pedig már óvodás korú gyerekei lehetnek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kétarcú: hétköznapi és hétvégi

"Gyakrabban kellene ide járnunk." Hangzott el nagyjából a második falat után, szerda délben a Beer and Burgers Mártírok úti éttermében, alig néhány perccel a rendelés után. "A hétvége nem megy." Állapítottuk meg ugyanott szombat délben, amikor nem pont azt kaptuk, amire sokat vártunk.

Hó és vendég lenne jó

A Kossuth téri Adventi falut nem azért szeretem, mert a közterületi italozás lázba hoz. Még csak nem is az ünnepi hangulata miatt. Hanem mert Szolnok főtere ilyenkor valóban városi főtérré alakul, ahol találkoznak, megállnak, beszélgetnek a helyiek. A sült gesztenye és a helyi csokis azért hiányzik.

Kell a Hisztéria

Tudják, miben hasonlít Budapest és Szolnok egykori korzója, azaz az Andrássy és a Szapáry út? És azon gondolkodtak már, hogy Szolnok legnagyobb "sétatere", a Tisza-parti sétány közvetlen közelében miért nem lehet fagyit kapni? Tudom, minden változik, de azért segíthet a Hisztéria.

Gyerekkorom sütijei újra

A Dózsa György utcában lévő Gourmand sütőház és kézműves cukrászda ismét rászoktatott gyerekkorom egyik kedvenc süteményére, a kozáksapkára, amit egyesek hólabdának neveznek. Ez épp oly lényegtelen, minthogy lagzis vagy falusi süteményeknek nevezzük-e a Gourmand csodáit.