2025.08.27. (szerda)

Négy kuka is hiába

Négy kuka is hiába

Dátum:

A Kolozsvári út 2. számú telek sarkán immár négy szeméttároló edény is az arra járók vagy ott várakozók rendelkezésére áll. Ennek ellenére a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának kerítése mellett vastagon áll a szemét. Elsősorban italos üvegek és dobozok. Mi lehetne a megoldás?

Ha valaki megáll az évek óta üres rádióstúdió kertjének Kolozsvári út felé eső oldalánál, és átnéz a kerítésrácson, akkor azt láthatja, hogy az utcával párhuzamosan, a lábazat takarásában, az egykori parkban áll a szemét. Elsősorban sörös- és üdítősdobozok, illetve apró üvegek – „csavaros actimel” – alkotják a bedobált hulladék zömét. Elsőre is hihetetlennek tűnik ez a fajta igénytelenség, de amikor észreveszi az ember, hogy a buszpályaudvar és a rádió kertjének a találkozásánál három darab telepített kuka, és egy nem túl igényes, kerítésre kötözött fekete szemeteszsák is várja a feleslegessé váló csomagolóanyagokat, akkor tényleg csak elképedni lehet.

Mi többet lehetne még tenni azért, hogy a szemét a kukákban és ne a kerítésen belül végezze? Talán megoldás lehetne, ha a sarokra egy sárgamellényes köztisztaságist állítanánk, aki az italok elfogyasztása után a fogyasztók kezéből kivenné a csomagolóanyagot és a kukákba helyezné azokat. Nem vagyok benne biztos, hogy egyetlen ember elég lenne, de szükség esetén egy másikat is munkába lehetne állítani, aki esetleg megpróbálná elmagyarázni a közterületen italt fogyasztóknak, hogy mi a helyes eljárás a kiürült dobozok és palackok esetében. Azt hiszem, nyugdíjas állás lenne. A város meg minden évben elkölthetne pármillió forintot annak az „elátkozott” saroknak a tisztántartására, talán valami környezetvédelmi, foglalkoztatási vagy felzárkóztatási pályázatot is lehetne erre találni.

Persze, ennél drasztikusabb megoldáshoz is folyamodhatnánk. Leskelődni, titkokban szabálysértőkre vadászni nem túl szép, de hát a sebességhatárok betartására is így próbáljuk rákényszeríteni a száguldozókat. Tehát kísérleti jelleggel két közteres nem a szemét személyes átvételével, hanem a szemetelők pár másodpercen belüli lefülelésével és drasztikus megbüntetésével is foglalkozhatna. Talán lenne némi visszatartó ereje, ha egy olcsó sör elfogyasztása, a kiürült doboz nem megfelelő elhelyezésének következtében, mondjuk, ötvenezer forintba kerülne. Azt se bánnám, ha a büntetést kiszabók valamiféle érdekeltségi rendszerben dolgoznának a legváratlanabb időpontokban. Sőt, a lefülelésekről és a tetemes büntetések kiszabásáról készülő, a személyiségi jogokat természetesen tiszteletben tartó kis filmecskéket is szívesebben osztogatnám a közösségi felületeken, mint a város tisztaságán dolgozók feszengését a mosolygó főnökeik előtt.

Tudom, erre sokan azt mondják, hogy az ott szemetelők többségén úgysem lehetne behajtani a tetemes büntetést. Ne általánosítsunk! Felhívnám továbbá a figyelmet az egykor létező közérdekű munkára is, amivel le lehetne dolgozni a büntetést. Lehet, hogy néhány akciónap után a mégis befolyó büntetések egy részét új szerszámokra kellene költeni, mert egész kis csapatot kellene a város tisztaságának szolgálatába állítani. Igen, tudom, hogy a bírósággal, meg a fellebbezéssel is számolni kell, de hát valamit csak kellene tenni a Kolozsvári utcai szemétpont ellen.

Jó, ne legyünk igazságtalanok a szemetelőkkel szemben! Elég elhanyagolt és lerongyolódott a rádió épületének a környéke, és bizony nemcsak a buszpályaudvar melletti sarok „úszik” a szemétben, hogy a járda és a kerítés között felnövő gazról már ne is beszéljünk. Nem zárnám ki, hogy lehet valami a „kis szemét vonzza a nagy szemetet” mondásban, és ha csak egy kicsit is rendezettebb lenne az az ingatlan, talán nem néznék oly sokan alkalmi szemétlerakónak. Csak remélni tudom, hogy ez az immár több éves elhanyagolt állapot nem a korábbról ismert szolnoki ingatlankezelési módszer része, miszerint valamit előbb hagyunk lepusztulni, aztán jöhet a dózer! Ezért az épületért nagyon nagy kár lenne, és nem, egyáltalán nem lenne jobb, ha egy parkolóház épülne a helyére!

Szó, mi szó, felvethetnénk azt is, hogy a buszpályaudvar közelében ez a sarok miért lett egy amolyan szabadtéri, füstös „talponálló”? Miért éppen itt isznak és dohányoznak sokan a környéken megfordulók közül? Egyáltalán az utcán lehet szeszesitalt fogyasztani? A buszpályaudvar nem olyan közintézmény, aminek öt méteres közelében tilos dohányozni? Avagy a buszra várakozók ilyen igényeit nem a busztársaság területén kellene kielégíteni? Persze az is lehet, hogy jól van ez így, meg már másfél évtizede így néz ki ez a sarok, sőt a következő saroknál lévő szeméttárolóról is lehetne cikket írni. Nem tudom. Engem azért zavar.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A rádióban jártam

A ma már nem létező Magyar Rádió szolnoki stúdiójában jártam, a Kolozsvári úton, a buszpályaudvar mögött. Ez az épület nemcsak a szolnoki sztálinbarokk építészet első eleme, de hely- és médiatörténeti helyszín is. Belsejében pedig ma is párját ritkító stúdiószigeteléssel. Menteni kellene!

A Beloiannisz páratlan oldalán

(NYÁR) Danka István valamikor a nyolcvanas évek közepén a Baross - akkor Beloiannisz - utca páratlan oldalát is megörökítette. Elsőre azt mondhatnánk, hogy három évtized alatt alig változott valami. Ám, ha jobban megnézzük az egykori képeket, szerintem kimondhatjuk: ritka kincs ez a sorozat.

Búcsú az altiszti házaktól

Néhány hónapja már üresen állnak a Mártírok útja 39. számú telken a néhai MÁV altiszti kolónia társasházai. Hogy milyen állapotok maradtak az egykori lakók után, azt személyesen kell megnézni. Legalább annyira szörnyű, mint szegény épített örökségünk újabb darabjait elveszíteni.

Millér: egy túrát megér

A Millér a Tiszaliget alternatívája lehetne, de bevallom: én is csak azért megyek ki évente kétszer, hogy megnézzem, mi változott. Legnagyobb meglepetésemre a Szabadtéri Vízügyi Múzeum kiállított tárgyainak többségét rendbe tették, lefestették. Némi kutyariasztóval megér egy túrát.