2025.10.14. (kedd)

Szálljanak be a Meseautóba!

Szálljanak be a Meseautóba!

Dátum:

Vidéki színházban még nem láttam olyat, hogy az előadás végén hosszan és állva tapsol a közönség. Kecskeméten, a Meseautó tapsrendjénél nemcsak a szemem láttára történt, de csatlakoztam is. Szente Vajkék ugyanis vállalhatóan, profin és szórakoztatóan zenésítették meg a klasszikus Meseautót.

Nem tagadom, hogy kicsit féltem tőle, de kihagyni sem akartam a kecskeméti színház frissen bemutatott Meseautó című darabját. Féltem, ugyanis tapasztalataim szerint a vidéki színházakban ritkán szokott jól sikerülni a könnyed, zenés darabok bemutatása, mivel sokan az indokolatlan ripacskodás és a könnyed siker lehetőségét látják ezekben. Ugyanakkor a Csoportterápia miatt nagyon kíváncsi voltam, hogy a Szente Vajk, Bolba Tamás, Galambos Attila trió mit tud kihozni egy ennyire klasszikus történetéből, mint a Meseautó. Illetve, bevallom, a szolnoki emlékeim miatt – például a Kabaré – Járai Mátét is újra látni szerettem volna. Így utólag pedig azt mondom: kár lett volna kihagyni ezt a Szente Vajk által is rendezett musical-comedyt, aminek minden pillanatát élveztem.

Szente Vajkék tulajdonképpen nem csináltak semmi egyebet, mint a szó legjobb értelmében vett zenés színházat. A klasszikus, mindenki által ismert történethez – a szállóigévé vált bemondásait megtartva -, írtak legalább egy tucat, kicsit operettes, kicsit musicales, de mindenesetre remekül táncolható dalt, majd az egészet olyan lendülettel állították színpadra, hogy egy fél pillanat üresjárat sem volt a színpadon. Már maga a kezdés is szinte berobbant, és onnantól kezdve a legprofibb színházakra jellemző áttűnésekkel hömpölyögtek a jelenetek. Közben pedig a díszlet, a jelmezek és a fények is mind-mind a helyükön voltak. Magam sem értem hogyan, de még a színpadi autó sem volt kínos vagy nevetséges, miként a Halmos Aladár (Járai Máté) által használt busz megjelenítése sem. Itt minden ki volt találva, és a nézőtérről úgy tűnt, minden működik is.

Elcsépelt, de nem tudok mást mondani: a színészek nélkül az egész egy fabatkát sem ért volna. Természetesen Járai Máté, Kabos Gyula egykori karakterében vitte a prímet, de nem úgy, hogy Kabos Gyulát játszott vagy Kabos Gyula paródiát csinált, hanem alkotott egy új Halmos Aladárt, aki a nagy elődből csak azt használja, ami már-már kötelező. Nekünk Auksz Éva volt a filmben Gombaszögi Ella által alakított Kerekes Anna, a vezér titkárnője, aki tökéletes partnere volt az energiabomba Járainak. És leesett az állam a kecskeméti fiatalok láttán. A frissen végzett Mechle Christian tökéletes Szűcs János vezérigazgató volt, holott ezt a karaktert korosabb férfiak szokták játszani (Stohl András, Törzs Jenő). Miként a darab főszereplőjének is tekinthető, az eredeti filmben Perczel Zita által életre keltett, Kovács Vera kecskeméti megformálója, Kovács Gyopár is remek választás, bár végig nézve a Katona József Színház előadásain és Szente Vajk rendezésein, vele biztosra mentek az alkotók.

És sorolhatnám a többieket is. Mert a főszereplő barátnőjét alakító, de tulajdonképpen angyallá változó Sárit megformáló Venczli Zóra épp olyan jó volt, mint az ál Szűcs Jánost alakító Varga-Huszti Máté, aki igazán ebben a karakterében élt. De még a szinte mellékszerepnek számító, valódi sofőrt játszó Sipos Áron is akkorát fut ebben az előadásban, ami előtt szintén csak megemelni lehet a kalapunkat. Miközben a főszereplő öccsét, Kovács Pistikét nekünk eljátszó Holló-Zsadányi Norman, nagyjából 10-12 éves kissrác is olyan színészi tehetséget mutatott, amihez teljesen illett lendülete és ambíciója.

Féltem, hogy fájni fog. De bevallom, hogy kiválóan szórakoztam, remekül kikapcsolódtam, és egyetlen percet se bánok a nem túl kényelmes kecskeméti színházi karzaton eltöltött két és fél órából. Mert Szente Vajk – aki, ha vagy száz évvel korábban születik, akkor talán Kálmán Imre vagy Békeffi István konkurenciája lesz – bebizonyította, hogy ma is lehet vállalhatóan könnyed, zenés, – igen szirupos – felnőtt mesét színpadra állítani. Megéri átmenni miatta, miattuk, értük Kecskemétre.

(A fotók a kecskeméti színház honlapjáról származnak.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Buszozni is jó… (Máltán)

Másfél euróért, azaz nagyjából ötszáz forintért Máltán, két órán keresztül annyi átszállással, annyit buszozhat az ember, amennyit csak akar. Mindenhová el lehet jutni tömegközlekedve, ennek ellenére a szigetország minden lakójára 1,2 személyautó jut. A bringa meg ritka, mint a régi autó.

Szigeti jutott eszembe

Szerintem azért is turistáskodik az ember, hogy tapasztaljon. A csehországi Český Krumlov egy varázslatos kisváros. Ahol Josef Seidel napfényműtermes házában nekem állandóan a szolnoki Szigeti Henrik jutott eszembe. Meg egy olyan fotómúzeum, ahol a város képes múltja jelenne meg.

Az ittre terápia ott

A szlovéniai Bledi-tó környéke az a hely, ahol valószínű, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött valamennyi ország rendszámával találkozni fogunk. Trieszt pedig nekem az az olasz város, ahol a Monarchia minden városa visszaköszön a házakban. Eltávolodás.

A múlt, mint reklám

Lehet egy hentesüzlet múzeum is egyben? Csak a szándékon múlik. Megéri? Én biztos, nem vásároltam volna ott, ha a kiállítás nem csalogat be. A marosvásárhelyi Petry mészárszéket, mint követendő példát citálom. A látnivalók közül sokszor kimarad, pedig ott van a Rákóczi-lépcső alján.