Nem tudok úgy átmenni a Kossuth téren, hogy ne jusson eszembe: ez a tér Szolnok változásának barométere. Szerintem egy magára valamit is adó város főterének minimum így kell kinéznie, és vitaképtelennek tartom azokat, aki vissza akarják vezetni ide az autóforgalmat.
Ez a tér szép. Csak éppen sokszor élettelen. Pedig ennek a térnek az év minden napján, a napok minden szakában élnie kellene. Akkor is, ha éppen nincs itt valami rendezvény. Vagy főleg akkor, amikor nem ünnepelünk, hanem csak hétköznapi módon élünk, és a várost használjuk.
A Kossuth tér – ami számomra a Szapáry utcai kereszteződésnél kezdődik és a Megyeházáig tart – ehhez ideális terület lehetne. Sétálóutca, árnyas fák, parkok, padok, szobrok, szökőkút, összefüggő és egymástól mégis elváló terek, közösségi intézmények, idegeneknek mutogatható látványosságok. A Kossuth tér kiállt azért, hogy használjuk. De csak kiáltozik, mert mintha ezt nem akarná meghallani senki.
Ahhoz, hogy ez a tér élő legyen – szerintem – éttermek, fagyizók, kávézók és galériák kellenének. Nem pedig olcsó bálás ruha boltok, filléres kacat árudák, betapétázott kirakatú ABC-k, bankok, és üresen álló üzletek.
Semmi bajom nincs azzal, ha valaki bálabutikot nyit, vagy ilyen helyen vásárol. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ezeknek a boltoknak egy város főterén lenne a helyük. Mert mit vonzanak az ilyen boltok? Hasonló üzleteket.
Semmi bajom azzal, ha egy bank a főtérre költözik – ideiglenesen, vagy állandóra. De akkor ott a legjobb arcát mutassa a járókelők felé. Megértem én, hogy az ABC eladóterében minden négyzetméter számít, és macerás dolog a szép kirakat, de hát nemcsak vásárlók, városlakók is vagyunk.
A város közepén hónapok óta üresen álló üzlethelyiségek viszont megmagyarázhatatlanok. Persze magántulajdon, meg kinek mi köze ahhoz, hogy mennyiért adja valaki ezeket bérbe. Szerintem azonban mindez nem magánügy, a város főtere ugyanis közügy. Ha rajtam múlna, olyan extra adóval sújtanám az üresen álló üzlethelyiségek tulajdonosait, hogy mindjárt lentebb mennének a bérleti díjjal. És, hogy végképp ne legyek népszerű a városban, még arról is rendeletet alkotnék, hogy minek van és minek nincs helye a főtéren. Állatvásárt se lehet bárhol rendezni, tehát nem igaz, hogy nem lehetne ezt is szabályozni.
A Kossuth tér szép és szerethető. De én itt ebédelni szeretnék. Nem egyetlen helyen meg egy talponállóban. A város legjobb éttermeiben, tavasztól őszig a térre kitett asztaloknál. A téren akarok fagyizni, és itt akarom megkóstolni a város összes cukrászának remekeit. Kávézni akarok. Figyelem! Már reggel hétkor is. A klasszikus kávéház ugyanis nem tízkor nyit. És galériát is szeretnék, lehetőleg nem egyet, hanem sokat, mert ha már van Művésztelepünk, akkor miért nem lehet a főtéren ebből látni valamit.
Sokat akarok? A hétvégi hagyományos piacról – nem a nagybaniról hozott és helyben terített alternatív tescóra gondolok – még nem is beszéltem. És a spanyolviaszt sem találtam fel. Mert mindez máshol létezik. És itt is fog, mert a Kossuth tér ezért kiált. Halló!
