„Szavazzatok rám, és aztán öt évig hagyjatok békén!” Ezt a szlogent is kiírhatták volna Szolnok város regnáló képviselői a legutóbbi kampányban használt szóróanyagaikra. A polgármesteri hivatal meg választhatná azt a jelmondatot, hogy „a polgárral csak a baj van, inkább kerüljük”. Az őszinteség is lehet egyfajta erény. Bár, ha nagyon őszinték akarunk lenni, jegyezzük meg: Szolnokon idén legalább még úgy próbáltak közmeghallgatást rendezni, hogy azon elvileg a köz is részt vehetett! Nem vagyunk ugyanis messze attól a demokratikus állapottól, amikor a köz nélkül is lehet – sőt praktikusabb is – közmeghallgatást tartani, például mindenkire káros, de ki tudja, milyen érdekeket szolgáló gyárak betelepítéséről.
Persze megközelíthetjük máshonnan is ezt a december 7-én, csütörtökön reggel 9 órakor, a szolnoki városháza dísztermében tartott közmeghallgatást. Évtizedek óta halljuk, hogy a hazai televíziókból azért ömlik a szenny, mert a közönségnek erre van igénye. Miközben a rendszerváltás óta alig volt olyan pillanata a hazai médiumoknak, amikor megpróbáltak volna mást kínálni, netán nevelni vagy szolgálni. Így viszont lehet mutogatni és önigazolni. Miként Szolnok város képviselőtestülete is nyugodtan hivatkozhat arra, hogy teremtett lehetőséget a köznek a megnyilvánulásra – akkor, amikor -, néhányan éltek is vele, a többség viszont elszalasztotta ezt a nagyszerű demokratikus lehetőséget, mert nincs is rá igénye. Tiszta a lelkiismeret, lehet majd port hinteni újra a választók szemébe.
Igaz, mi változna attól, ha Szolnok polgárai tömegesen olvasnák a képviselőik fejére az öt éve bezárt tiszaligeti strandot, a város szégyenfoltjává váló Tisza szállót, a lassan másfél évtizede csúszó állomásrekonstrukciót, a napi rendszerességű csőtöréseket, a Gátőr utca parádés útépítését, a művár körüli vállalhatatlan díszburkolatot, a soha ki nem nyíló várkaput, hogy a lakosságszám csökkenéséből adódó gondokat, a nem teljesen világos akkumulátorgyár-telepítést, és a lassan, de biztosan leépülő helyi kultúrát már ne is említsem? Lenne nagy sértődés, politikai hovatartozás keresés, mellébeszélés, kamusikerek felsorolása, csak éppen normális válaszok és megoldások nem. Mert ha lennének a propagandán és a néphülyítésen túli korrekt válaszok, akkor ezeket az ügyeket nem kellene közmeghallgatáson felvetni, hiszen megoldódnának, kiderülnének a turpisságok, néhányan talán még a hivatalukat is elvesztenék. De nem, hiszen nálunk minden a legnagyobb rendben van. Ott az új Aldi a régi Domusban! Nesztek.
Moroghatnék még azon is, hogy a 21. században akár olyan közmeghallgatást is lehetett volna tartani, amin online lehet reszt venni, netán elektronikusan is be lehet küldeni kérdéseket. De hát ez már olyan szintje lenne a számítástechnikának, amire a modern város Szolnok nem alkalmas, hiszen odáig nem jutottunk el, hogy öt nappal a közmeghallgatás után legalább valami kivonatot lehessen olvasni az elhangzott kérdésekről és válaszokról. Igaz, ezen már nem is lenne szabad csodálkoznom, hiszen éppen négy éve áhítozok arról, hogy városunk honlapján legalább a képviselőinkről és a munkájukról – előterjesztéseik, felszólalásaik, szavazataik – lehessen tájékozódni. Ma már legalább a testület névsora sincs fent az oldalon. Minek?
Persze a remény hal meg utoljára. Remélem, hogy fél év múlva lesznek olyanok, akik mondjuk azzal is kampányolnak, hogy közmeghallgatást 2024 után csak munkaidőn kívül fognak tartani Szolnokon, ha kell éjszakába nyúlóan, és az ott elhangzottak és a válaszok – ígéretek – azonnal nyilvánosak lesznek. Mert a Rákosi-korban is ki volt írva a kórházakban, hogy „a legfőbb érték az ember”. Azt úgy is csak Deák mondogatta, és csak a sajtóra vonatkozóan, nem a közéletre, hogy „hazudni nem szabad”. A demokrácia, az önkormányzatiság bizalmi indexét együttes erővel, téglánként kell leépíteni, hogy megalapozhassuk a diktatúrát. És ehhez mindenkire szükség van. Szolnokon is.
