2025.08.27. (szerda)

A Hatalom pofonja

A Hatalom pofonja

Dátum:

Egy vadászaton lelőnek egy hajtót. Kiderül, hogy a puska egy fontos ember kezében volt. Meg az is, hogy mindenkinek megvan a maga érdeke az ügy elsikálására. Azt hittem, a hatalom arroganciája fog felbőszíteni ebben a szlovák-magyar filmben, de igazából a személyes előnyök keresése keserített el.

Nálam mindenféle díjra esélyesek azok a filmek, amelyek egyáltalán nem úgy végződnek, ahogy elsőre gondolnánk, és percről perce törik össze a sztereotípiáinkat, pofozzák ki a mozikból az általánosításra épülő „elvárásainkat”. Aki szeretné megnézni a Hatalom című, szlovák-magyar koprodukcióban készült, politikai thrillerként aposztrófált mozit, az most ugorjon a második bekezdésre, mert az előző mondatot a film sztorijával kell alátámasztanom! Azt hittem, a Hatalom arról fog szólni, hogy egy vadászaton valami fontos senki agyonlő egy hajtót, amit aztán a politika megpróbál elsikálni – ez engem rettentően felbosszant -, de aztán felbukkan egy kezdetben ellenszenves, majd egyre szimpatikusabb hős, aki leszámol a sok szeméttel, és igazságot tesz – én pedig legalább egy kicsit jól érzem magam, hogy legalább a mesékben győz a jó. Prikler Mátyás mozija azonban egyáltalán nem ilyen irányt vesz. Mert ugyan elsikálják az ügyet, és nem az kerül sittre, aki meghúzta a ravaszt, ám közben ehhez mindenki a maga érdeke szerint asszisztál. Magyarul Oscarra érdemes módon mutatja be, hogy a hatalom azért működhet, mert a legkisebb fogaskerék is képes megtalálni benne a saját hasznát.

A Hatalom forgatókönyvére ugyanúgy azt kell mondanom, hogy zseniális, mint a Pálos Gergely teremtette képi világára. A sztori az első pillanattól kezdve több szálon hömpölyög, a különböző szereplők csak a legszükségesebb esetben keresztezik egymás útját a vásznon, miközben mindenkinek gyönyörűen épül a magyarázata a hatalom kiszolgálására. És egyik érdek sem alávalóbb vagy kevésbé érthető, netán undorító, mint a másik, azaz a politikai nagyvad ugyanolyan szereplő, mint a pitiáner erődtulajdonos, a valamilyen titkosszolgálat vezetője, a helyi rendőr, vagy éppen a Hajdu Szabolcs – alapvetően filmrendező (Ernelláék Farkaséknál), de egyre jobb színész (a Becsúszó szerelem szkínhed ügyésze) – által megformált nyomozó. Mindenki megvethető vagy megérthető. Miközben az áldozat és családtagjaik, valamint a sajtó lánglelkű harcosa lényegtelen mellékszereplővé, de talán még zavaró tényezővé sem válnak. És ehhez elsőosztályú módon passzol a havas, szürke, félhomályos képi világ, a viszonylag hosszú és széles snittekkel. Régen láttam ennyire tudatos koncepció mentén végig forgatott magyar filmet.

Vagy milyen jelző is illik a Hatalom elé? A port.hu szlovák-magyar alkotásként aposztrófálja, míg máshol – például a Tisza mozi műsorában – szlovák, magyar, cseh, angol filmdrámaként jelölik. A film forgatókönyvét a szlovák Marek Lescák és a magyar rendező jegyzik közösen, miközben az operatőr magyar, a vágó szlovák és nagyjából ugyanígy lehetne felsorolni a többi alkotót és a szereplőket is. Prikler Mátyás filmjét – bár nagyon vigyáznak rá, hogy semmi se tegye egyértelművé – Szlovákiában forgatták, a kétnyelvűség is egyértelműen odakötni, és nincs is ezzel semmi baj, sőt! Ugyanakkor ez a sztori éppúgy lehet szlovák, mint magyar, hiszen azt hiszem, sokan azonnal tudnának olyan vadászbaleseteket sorolni itthonról is, amelyek elintézésébe a hatalom így-úgy belenyúlt. Magyar, szlovák és közép-kelet-európai film ez, de nagyon.

És ezt a magam részéről egyáltalán nem bánom. Főleg, ha belegondolok, hogy az elmúlt hónapokban ez a harmadik olyan, fontos hazai társadalmi problémákat feszegető, csak részben magyar mozi, ami a környező országokban vagy a segítségükkel készült el. Úgy látszik, a hazai filmfinanszírozás anomáliai megteremtették a népek barátsága után a filmek barátságát az egykori szocialista országok, vagy, ha akarom, a néhai Monarchia utódállamai között. Amivel mi már megnyertük a Hatalom mellett a Magyarázat mindenre című, részben szlovén és az Elfogy a levegő című, román közreműködéssel készült filmeket. Persze nem jó, hogy fontos társadalmi kérdésekről már csak így készülhet magyar mozi, és a mi adónkból jelenleg csak szirupos vígjátékra és féltörténelmi játékfilmre futhatja. Ami miatt lehetne szidni a hatalom legmagasabb köreit, de hát éppen a Hatalom mutatja meg, hogy semmilyen hatalom sem működhet az „elnyomottak” egyéni előnyökön alapuló alkui nélkül. Jó szórakozást, vagyis ráébredést!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Színészfoglalkoztató

Van, hogy az iskola sem vállalkozik többre, mint a gyerekek megőrzése. Olykor ennek is lehet örülni. De színházban hasonlót látni? Balázs Péter utolsó rendezése igazgatóként nem hazudtolta meg önmagát. A Déryné ifjasszony az elődök és a színház előtti tisztelgés minden lehetőségét kihagyja.

Csúcs Víkend

A Víkend egy hétvége történései 100 percben elmesélve. Pörgősen és izgalmasan, amitől úgy csodálkozol rá, hogy jé, már vége, mint a legjobb pihenőnapokra. Mátyássy Áron thrillere Gryllus Dorkával, Simon Kornéllal, Lengyel Tamással és Árpa Attilával a Tisza moziban is megy.

Színész Eldorádó

Ahogy elkezdődött a Szigligetiben az előadás, elengedtem a filmváltozatot, a Magyar Copperfield pedig csak segítette a megértést. A szolnoki Eldorádó szuverén produkció. Elsőrangú színészi alakításokkal. Zelei Gábortól Pertics Villőn át Radó Deniseig és Molnár Lászlóig.

Időtálló félszázad

A Jubileum téren 1975 óta álló Tanúhegy című alkotása miatt Szolnok kultúr- és helytörténetében is megkerülhetetlen Gyurcsek Ferenc szobrászművész, akinek az Aba-Novák Kulturális Központ Agóra kiállítótermében látható tárlata. Számtalan elgondolkodtató és időtlen alkotással.