2025.12.1. (hétfő)

Az évad darabja(i)

Az évad darabja(i)

Dátum:

Ha hirtelen kellene válaszolnom, hogy ebben az évadban, melyik volt a Szolnoki Szigligeti Színház legjobb darabja, akkor azonnal rávágnám: a La Mancha lovagja. Kis gondolkodás után lehet, hogy csak dobogós lenne Cervantes története, mert nehéz választani Radó Denise három idei rendezése közül.

lamancha1_400Próbálom megfejteni a rendező Radó Denise titkát, aminek köszönhetően, több estén is, valóban megszületik a csoda a szolnoki színház színpadán. A dolog minden bizonnyal ott kezdődik, hogy a rendező tud darabot választani. Amit választ, az közel áll a szívéhez, gondol róla valamit, hozzá akar és tud tenni a szövegkönyvekhez, és nem letudja a próbaheteket, hanem megalkotja a színpadi produkciókat. Kívülről úgy tűnik, hogy amikor darabot választ, akkor azzal is tisztában van, hogy a szolnoki és a Szolnokra meghívható színészekből mi hozható ki, a rendezői álmot képesek-e magvalósítani. Nem mondanám, hogy a rendezés már itt eldől, de helyben is vannak példák arra, hiába a remek darab, ha nincs hozzá megfelelő színész.

A rendező Radó Denise, láthatóan, azt is tudja, hogy a színházi varázslathoz nem elég a jó darab, a remek színész, vizualitásra épülő világunkban kell a díszlet és a jelmez is. A La Mancha lovagja színpadképe – Húros Annamária munkája – valami egészen kiváló. A magasból, a fenti világból érkező lift, a rengeteg funkcióval felruházott hidak, a börtönrácsok és a mindent átszövő fények ideális játszóhelyet teremtenek a teljesen kihasznált színpadon. Ráadásul a kívülről bonyolultnak tűnő szerkezetek és lámpák jól működnek, és jól szolgálják a színészeket, akik Kutas Diána nem túlzó, de a figurák lényéhez hozzáadó jelmezeiben mozoghatnak.

lamancha2_400A Cervantest és Don Quijote-t alakító Dunai Tamást nemcsak énekelni, de beszélni is jó hallani. Kevés hozzá hasonló orgánumú, és minden hangot szépen ejtő színészünk van. Kertész Marcella pedig méltó partnere, aki itt is bizonyítja, hogy nemcsak a zenés komika szerepében érdemes őt alkalmazni. Az egész tánckart és a társulat a darabban játszó minden tagját méltathatnám, de most csak két művészt szeretnék kiemelni. Az örök mellékszereplő Horváth Gábor bebizonyíthatta, hogy remek a hangja. Lugosi Claudia pedig azt, hogy ismeri a szakmai alázatot, és egy viszonylag kisebb szerepben – a Házvezetőnő – is úgy dolgozik, mintha az főszerep lenne.

Amikor megláttam a jövő évad színházi tervében a Jézus Krisztus szupersztárt, kicsit megrettentem, hogy lesz-e ahhoz Szolnokon megfelelő színészi gárda. Nem tudom, hogy kiket szerződtettek jövőre, kik jönnek meghívott vendégként, de ha nem változik a társulat, a La Mancha lovagját látva, akkor is nyugodtan lehet kezdeni a Webber darab próbáit.

Azt persze csak remélni tudom, hogy a rendezői székben Radó Denise fog ülni. Ha esetleg mégsem, akkor az évad három legjobb szolnoki darabjának – Szépségszalon, Apácák, La Mancha lovagja – rendezőjétől, mint néző követelem, hogy sokszor üljön a próbákon a színpad másik oldalán. Ha pedig még kérhetek is: nem lenne kedve elővenni a Kabarét?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Színészfoglalkoztató

Van, hogy az iskola sem vállalkozik többre, mint a gyerekek megőrzése. Olykor ennek is lehet örülni. De színházban hasonlót látni? Balázs Péter utolsó rendezése igazgatóként nem hazudtolta meg önmagát. A Déryné ifjasszony az elődök és a színház előtti tisztelgés minden lehetőségét kihagyja.

Utazás a múltba

Jelmezekben, kellékekben és hangulatában is ismét éppúgy rendben van a Szín-Mű-Hely idei első bemutatója, mint színészi játékban. Sőt! Szerintem ez a nyolc szereplő a telefonkönyvet is eljátszhatta volna nekünk, akkor is legalább olyan jól szórakozunk, mint az Adáshiba premierjén.

Nem furcsa pár

Látszólag két férfi, két régi barát ideiglenes összeköltözéséről, a valóságban a hétköznapi, több éves, normális párkapcsolatok nehézségeiről szól nevettetve a Szín-Mű-Hely idei első bemutatója. Kiss József Furcsa párja egyáltalán nem fura, sőt inkább ismerős, ahogy a kényszeredett kacajok is.

Olvasni jó: Négercsók

Szeretem, amikor a kezembe nyom valaki egy könyvet azzal, hogy olvassam el, mert érdemes. Az ilyen gesztus általában nemcsak a könyvről, de az ajánlóról is árulkodik. Az pedig különösen jó, ha úgy érek a könyv végére, hogy én is merem ajánlani. Mint például a Négercsókot.