2025.08.27. (szerda)

Ha sírni, ha nevetni

Ha sírni, ha nevetni

Dátum:

Ha nem ront ránk ilyen korán a tavasz, biztosan kevesebbet kujtorgok a városban, a Tiszavirág-híd környékén. Ha meg nem fejlődik ilyen szédületes tempóban a technika, nem lapul folyamatosan a zsebemben fényképezőgép. Hárítok! E két "ha" miatt született ez a kis galéria.

A sikeres propagandának egyik fontos alkatrésze, hogy nem vesz tudomást a kritikáról, így jó eséllyel haladja meg a görög filozófia egyik tézisét, és mégiscsak belelép kétszer ugyanabba a folyóba. Persze önnön nagyságunk túlértékelése is súlyos hiba, így tévedés lenne bármiről is azt feltételeznem, hogy mert a blogSzolonokon írtam róla, annak bárminemű hatása lenne, netán nem történik meg ismét. Így a krónikásnak nincs más lehetősége, mint rögzíti: a Tiszai hajósok tere valóban Szolnok rendezvényplakát-múzeuma. Tavaly augusztusban azon háborogtam – feleslegesen -, hogy még a helyükön voltak a nyári, tavaszi programok plakátjai. Mert a plakátok csak addig fontosak, amíg kirakják őket. És ez nem változott. A tér Sóház utcai sarkánál még ma is kint virít a tavaly szeptemberi Vármegyenap plakátja. Az illetékes vármegyei koszorúzó talán elhelyezhetné alatta az emlékezés virágait. Vagy egy sniccerrel leszedhetné.

Tehetetlenek vagyunk. Lassan három hónapja van a Tiszán kisebb-nagyobb árvíz, lassan ennyi ideje úsznak a folyón a civilizáció nyomai. Takarít a Tisza, de olyan, mintha soha sem érne a végére. Komolyan azt hittem, egy idő után elfogy a szemét a folyó ártereiben, átfolyik rajtunk, amit fölöttünk leraktak, és megy tovább a mi szemetünkkel. De vagy akkora a mennyiség, hogy három hónapos árvíz sem végez vele, vagy gyorsabban termelődik újra, mint ahogy a folyó megbirkózik vele. És hiába mondom, hogy én nem csinálok ilyet, mi nem szoktuk a szemetünket szétdobálni, a Tiszavirág-hídról enyém is a látvány. Stabil szemétszigetek kezdenek kialakulni a híd lábánál, a fák között. Lassan megvethetjük rajta a lábunkat. Mert mást úgyse tehetünk. Úgyse tehetünk?

Nehéz helyzetben vagyok, mert legszívesebben kitenném ide és mindenhová azokat a fotókat, amelyeket immár két hónapja folyamatosan készítek a Tiszavirág-híd Tiszaliget felőli lábánál, ott, ahol a gát átbújik az építmény alatt. Náci jelképek, köszönések virítanak hetek óta az egyik betonoszlop város felőli oldalán, a gát tetején futó út mellett. (A bal oldali képen letakartam őket, mert nem vagyok hajlandó a mocskot még így sem hirdetni.) Csak az nem veszi észre a kékkel festett jeleket, aki nem jár arra, vagy nem akarja. Az egy dolog, hogy a hídpillérek elképesztően össze vannak firkálva, hiszen mindig voltak és lesznek ilyen helyek a városokban, és nemcsak vállalhatatlan szövegek kerültek a sík felületekre. (Lásd a jobb oldali fotót.) Viszont a náci jelképek mellett vannak kisebbségeket sértő mondatok és kommunista jelek is. Tényleg soha nem jár arra illetékes? A gát, a híd senkié? A szolgálati autók útvonalától ilyen messze esik az a hely, vagy megtaláltam Szolnokon azt a pontot, ami törvényen kívül esik? (Se lefesteni nem vagyok hajlandó, mert fizetünk ezért embereket. Se rendőrségre rohangálni, mert ment már rá ilyesmire fél napom.)

Fontos a humorérzék. Annál csak az fontosabb, hogy ha már mást nem tehetünk, legalább tudjunk magunkon röhögni. A tiszaligeti „Luca széke emlékfürdő” építkezésén dolgozó Modinvest Kft-nek talán van humorérzéke, hiszen jókora táblával köszöni meg a türelmünket. Persze, biztos, hogy a tábla kihelyezői nem a tiszaligeti soha véget nem érő történetre gondoltak, hanem a vasárnapi munkavégzésre, a viacolor újbóli lerakására, meg a Tiszaligeti sétány felének az elfoglalására. Az csak a mi nyomorunk, hogy ezen a helyen egy ilyen tábla láttán másra gondolunk. Például arra, hogy az építő cég nevének a helyére más neveket kellene felfesteni. Azokét, akik persze nem tehetnek és nem tudnak semmiről – mert „szarnak, bajnak nincs gazdája” – , és pláne nem szeretnék a nevüket adni egy blamához. Pedig, ha az ő nevük állna ott, talán nem nevetnék úgy, mint vasárnap a kivitelezők véletlen humorán. Talán azt gondolnám, valaki(k) mégiscsak meri(k) vállalni a felelősséget.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hozzáadott szeretet

(NYÁR) A kerítések funkciója, hogy területeket válasszanak el. Ezt megtehetik rondán, durván, egyszerűen, észrevétlenül. És emlékezetes módon is. Persze csak, ha akadnak ügyes lakatosok, akik nemcsak a munkájukat, de kicsit a szeretetüket is adják. Egy-két ilyen kerítés még Szolnokon is fellelhető.

Megmentett polgárházak (2.)

Szolnok két aranykorában épült, és az utóbbi években megmentett belvárosi házakról írtam pár hónappal ezelőtt hasonló címmel. Szolnokot járva újabb jó példákat találtam, ám most nemcsak ilyenekről, hanem fájdalmasan pusztuló régi házakról is szó lesz.

Bringaúton Szanda határáig

A helikopteres körforgalomtól nagyjából hét kilométerre van Szolnok Szandaszőlős felőli vége. A Kocsoros kivételével bringaúton is eljuthatunk odáig. Három különböző minőségű szakasz, közben a város legnagyobb "kerékpáros műtárgya", és talán Szolnok első kerékpárútja.

Egyessel kevesebb

Hetven év után bezárt az 1-es ABC a Baross utca elején. Egy elfelejtett legenda történetének a végére került pont. Ki tudja, az 1-es nélkül meddig emlegetjük még az 1-es parkolót és az 1-es buszmegállót? Az 1-es bezárása, de leginkább a hely és környék hasznosítása Szolnok belvárosról szól.