A tanú című magyar groteszk figyelmes nézői emlékezhetnek Karl Marx – a könnyen felejtők kedvéért: kommunista filozófusnak kikiáltott német gondolkodó, akinek az arcképe alatt sok mai demokrata is építette egykor a szocializmust, Szolnokon is – mondására, miszerint „Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától…”. Arra kell gondolnom, hogy akik a választási kampány és a kampányígéretek egykori jelentését manapság megpróbálják feledtetni a történelmi haladásra hivatkozva – függetlenül attól, hogy közben ők is röhögnek az agyatlannak nézett választóikon, meg a gondolkodó választók is röhögnek az önmagukat agyatlannak beállító jelöltjeiken – tulajdonképpen ezt a marxi filozófiát követik. Képviselőjelöltként azt vélelmezik, a történelem szemétdombjára való, hogy a választási kampányban tett ígéreteket a választás után illik, sőt becsületbeli ügy betartani. Merthogy a választók az ígéretek alapján engedik át évekre saját döntési, álampolgári jogaik egy részét.

Márpedig, ha egy kampányidőszak arról szól, hogy lassan a város minden parkjában és játszóterén, minden hétvégén van valami kulturálisnak és családinak álcázott szabadtéri, a résztvevőknek látszólag ingyenes rendezvény, akkor ez a buliváros hangulat fogja jellemezni a következő öt évet is. Miként, ha azt látja a választó, hogy a voksolás előtti néhány hétben a képviselő-jelöltek minden eltört padot, kopott kerítést önkezükkel javítanak ki, úthiba, gondozatlan park, szemétdomb miatt addig talpalnak, míg az illetékesek nem intézkednek, akkor ez a voksolás utáni 60 hónapban is így fog történni. Mert ezek a bulik és problémamegoldások – főleg logózva, választási közösségi oldalakon megosztva – ugyanolyan ígéretek, mint amikor valaki leírja, hogy nem fog a közösből lopni, a helyiek érdekeit tartja szem előtt, hogy ne soroljunk egyéb, közhellyé alacsonyított nemes ígéreteket. Mit szólnánk, ha a Mercedes modellek reklámja alapján dönthetnének, majd a szalonban egy lerobbant, használt kínai autót kapnának, amivel aztán éveken át járhatnak? Vagy az esküvőn a pap előtt nem az a személy jelenne meg, akinek udvaroltak, de elszaladni nem lehet, csak együtt maradni évekig?

Hofi Gézáról is nagy igyekezettel próbálják mostanában bebizonyítani, hogy tulajdonképpen a Kádár-rendszer ócska, értéktelen és felejthető szelepe volt, sőt a tehetségét is tőlük kapta (jegyre, kiutalásra, pult alól). Igaz, ha ez így volt, érthetetlen, hogy a mai rendszerkompatibilis (köztévében közpénzen kínlódó) szabad humoristák miért nem tudják megtölteni a szolnoki Sportcsarnokot (se)? De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy Hofi poén is eszembe jut mostanában: „Láttam egy kombájnt… Várj! Nem kombájnt. Kampányt. Hülyítették a melóst…” Ismerős a „stukstúra”? Mostanában? Amikor már nem a kommunizmus elitjét, a melóst, hanem a demokrácia építőkövét, a polgárt hülyítik?

Hülyítenek azzal, hogy június 9-e után is valamennyi szolnoki parkban népzenés, arcfestős, képviselő által sütött-kínált süteményes bulik lesznek minden hétvégén. Hülyítenek azzal, hogy a cirkusszal és kenyérrel (újabb történelmi párhuzam) megvásárolt voksok számítanak, és nem kell ide valódi választási program, csak abban kell bízni, hogy a június 10-e utáni szembesítés is elmaradhat. Hülyítenek, mert hiszik, hogy a szabályokat úgyis a győztesek írják, és legfeljebb majd a hazugságot újabb hazugságokkal elfedik.

Mert nem tanulnak a magyar történelemből (se). Hosszabb távon minden hülyítés kiderül, minden hülyítőnek vagy utódainak színt kell vallani, leginkább helyben. És előbb-utóbb azt is megtudhatja a sok hülyített vagy hülyének nézett, hogy miközben kong a kassza az ürességtől, a minőségi kultúrára fillérek is alig jutnak, miből futotta városszerte ezekre a bámulatos, csak látszólag ingyenes bulikra. Jaj, ne hülyítsük már egymást! Persze, minden képviselőjelölt több havi fizetését égeti el egy-egy szombat-vasárnap. Hát annyi pénzből már tisztességes programot is írattathatott, vehetett vagy akár ki is gondolhatott volna mindegyik! „Tiszta őrültek háza… Hát nem?”