A demokrácia csak akkor létezik és működik, ha élünk demokratikus jogainkkal, amelyek közül az egyik legelemibb a választás lehetősége. Nem szavazni, nem vállalni a döntés felelősségét, majd háborogni az eredményen és a következményeken, számon kérni a megválasztottakat, nemcsak értelmetlen, de nem is demokratikus. Ne felejtsük el, hogy a rendkívül széles választói jog – amit a nagykorúság kritériumán kívül sem nemi, sem vagyoni, sem vallási, sem nemzetiségi hovatartozás nem korlátoz – a modern kor vívmánya, amiért előttünk oly sokan harcoltak és haltak meg! Ne felejtsük, hogy a több jelölt és párt közüli választás lehetősége az oly sokszor kárhoztatott rendszerváltásnak köszönhető, ami ráadásul elvezetett bennünket az Európai Uniós tagsághoz is, így jogunk van tágabb hazánk legalapvetőbb döntési mechanizmusába bekapcsolódni! Az emberiség azon kisebbségéhez tartozunk, akiknek megadatik, hogy demokratikusan döntsenek képviselőikről, vezetőikről, és akiket döntésükért nem ér közvetlen retorzió. Dusán sorait idézném, hogy miért becsüljük meg a demokráciánkat, a szabad választást: ?Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell?? Minden voks egy csepp eső.

A demokráciánk természetesen nem tökéletes, de ez nem ok a felszámolására, inkább ok arra, hogy a következő években mi magunk is dolgozzunk a javításán. Nem tökéletes, mert biztosak lehetünk abban, hogy az Európai Parlament magyar tagjainak megválasztása 2024-ben, a többség számára nem uniós elvekről, EU pártcsaládok programjairól, az előző ciklusban Európa és Magyarország érdekében végzett munkáról fog szólni, hanem a hazai pártpolitikai csatározás leképeződése lesz. Nincs mit tenni, a mostani uniós szavazás inkább lesz üzenőfüzet a választóktól az itthoni pártoknak, mintsem felkészült európai polgárok, tudatos döntése, és voks küldése az Európai Parlamentbe. És ez még akkor is baj, ha a 705 brüsszeli mandátumból csak 21 darabról dönthetünk. De reménykedjünk, hogy lesz még alkalmunk ebből a szempontból is uniós polgárnak lenni! Mert a magam részéről a jövőben nemcsak demokráciában, de európai uniós demokráciában szeretnék élni. Ezért élek június 9-én a szavazati jogommal.

A demokrácia alulról indul, alapjait a lakóhelyünkön rakjuk le. Azzal, hogy a családban mindenkit meghallgatva, nem a nagy fehér főnök dönt, a szomszédoknak nem kész helyzetet teremtünk, hanem együttműködünk velük, a szülői munkaközösséget nem apró előnyök kijárására használjunk, a munkahelyen nem alattvalók vagy diktátorok, hanem kollégák vagyunk, a lakóhelyünkön pedig átengedjük a döntéseink egy részét a választottjainknak, akik megértik, hogy nem hatalmat, hanem szolgálatot kaptak. Tudom, hogy ez sok helyen sántít. De nem hibáztathatunk mindig mást. Az önkormányzati választás nagy előnye, hogy a jelöltek többségét ismerjük, sokukról nem a választófülke magányában hallhatunk először. És így talán kampány nélkül, nemcsak pár hét, hanem évek teljesítménye alapján is dönthetünk. A saját szempontjaink mentén. Mert a demokráciának, a helyi demokráciának az is fontos eleme, hogy nem pártutasításra, gondolkodás nélkül, hanem személyes élmények, megfontolások alapján dönthetek.

Június 9-én ezért is megyek el polgármestert és saját, szolnoki önkormányzati képviselőt választani. Polgármesterről nem pártlogók, hanem lassan évtizedes, emberi tapasztalatok alapján fogok dönteni. Sőt, azt is mérlegre fogom tenni, hogy a brezsnyevi pangás helyi változata vagy az ellenszélbe pisilés ígér-e többet. A június 9-ei voksomban benne lesz az előző öt év engem érintő vagy általam ismert történései, és benne lesz az is, hogy a jövőmet ebben a városban képzelem el. Képviselőt ezalkalommal kicsit más szempontok alapján fogok választani. Olyanra ugyanis nem szavazok, aki a körzetéért semmit nem tett, csak a pártja érdekeit képviselte, a maga pecsenyéjét sütögette, és még a kampányban se vette a fáradtságot arra, hogy legalább egyszer végig sétáljon a körzetén, és legalább most szóljon, hogy sok helyen ramaty a járda, térdig ér a fű. Aki évtizedek óta csak automatikus nyomógomb a városházán, az engem ne képviseljen, mert ha eddig nagyívben tett a választóira, a következő öt évben is fog. Változást akarok, és bár kiderülhet, hogy tévedek, de legyen új seprű.

Mint korábban már írtam, június 10-én is fel fog kelni a Nap. De csak június 9-e után. Június 9-én pedig mindannyiunknak dolga van. A szavazófülkékben.