A hetven évvel ezelőtti Szolnokot az augusztus 19-20-án rendezett ünnepi vásár tarthatta leginkább lázban. Ezt nemcsak az igazolhatja, hogy a rendezőbizottságnak a megyei napilapban közleményben kellett cáfolnia az esemény elmaradását (voltak tehát rémhírterjesztők), hanem az is, hogy tulajdonképpen az egész belvárost egy hatalmas vásárrá alakították.
Az építkezés majdnem egy héttel korábban kezdődött, és érintette a Kossuth utcát és teret, a mai Szapáryt és Boldog Sándor István körutat a piacig – azaz akkor a Ságvári utat -, a Baross, azaz Beloiannisz utcát egészen a Gólyáig, és a Tisza parti utcákat és parkokat a belvárosi iskolától a színházig.
A színházzal szemben például két „éttermet” alakítottak ki, amelyek egymással versenyeztek a kiszolgálásban. A város főterére szabadtéri színpad került, ahol nemcsak esztrád műsorok, de sportbemutatók is voltak, sőt a tombola fődíját, egy motorkerékpárt is ott sorsolták ki, amit egy hetedikes szolnoki kisfiú nyert.
A vásár alkalmából nyílt meg a Csarnok utca sarkán a Tiszavirág cukrászda, és egész nap működött a Vörös csillag mozi, illetve vetítettek a Móricz Zsigmond művelődési házban (ma Tisza mozi) és a Ságvári kertmoziban is. És, ha mindez nem lett volna elég, a Rákosi Mátyás és a Délibáb gőzösök is folyamatosan szállították a Tiszán a vásárra érkezőket. Akik azt hiszem, annak örültek a legjobban, hogy az ötvenes években megszokottaknál jóval nagyobb választékkal találkozhattak a város és a megye vállalatai és szövetkezetei jóvoltából Szolnok utcáin. (A mellékelt két fotó feltételezhetően ekkor vagy hasonló alkalommal készült.)
Hat évtizeddel ezelőtt nem volt ilyen jelentős esemény Szolnokon. Ám a mából nézve is rendkívül érdekes, hogy nyolc év után ismét felsőoktatási intézmény szerveződött Szolnokon. A múzeum épületében ugyanis megkezdte a felkészülést első tanévére a Szegedi Tanárképző Főiskola szolnoki tagozata, ahová szeptembertől hatvan diákot vártak. Mint Szurmay Ernő, a tagozat igazgatója annak idején a megyei napilapban elmondta, a magyar vagy a matematika szak mellé éneket és rajzot választhattak a leendő általános iskolai tanárok, akik két éves szolnoki, nappalis képzés után munkába álltak, és levelezőn fejezték be Szegeden a főiskolai tanulmányaikat.
Mindehhez az oktatógárdát részben Szeged, részben a jászberényi tanítóképző biztosította, de szolnoki pedagógusok is bekapcsolódtak a képzésbe adjunktusi besorolással. Az új, szolnoki főiskola helyszíne az akkor könyvtárként és múzeumként is szolgáló zsúfolt Kossuth téri épület volt, ahol még egy 40 személyes diákszállást is kialakítottak, menzának pedig a Múzeum éttermet jelölték ki. Minderre pedig azért volt szükség, mert az iskolás korba lépő Ratkó-gyerekek oktatásához nem volt elegendő pedagógus. (Fotók: Fortepan.hu)
Fél évszázaddal ezelőtt természetesen az ejtőernyős világbajnokság volt a nyár legnagyobb szolnoki eseménye, aminek megnyitóján a megyei lap beszámolója szerint 110 ezren vettek részt (?), de az augusztus közepén bezáró ideiglenes ajándékbolt a Kossuth téren is 51605 darab tárgyat értékesített szűk két hét alatt. Úgy, hogy közben volt olyan nap, amikor Szolnok az ország legforróbb pontjának számított az alcsiszigeti meteorológiai állomás által mért 35,8 fokkal. Nem csoda, hogy volt olyan augusztusi vasárnap, amikor a MÁV strandon a bérletesekkel együtt 6 ezer, a Tiszaligetben 7 ezer, a Damjanich uszodában pedig 2 ezer vendéget regisztráltak, miközben a Kőbányai Sörgyár szolnoki palackozójában 92 ezer üveg sör és 17 ezer üveg Pepsi Cola készült. (Fotó Nagy Zsolt)
A világbajnokság közben volt néhány fontos döntés és avatás is fél évszázaddal ezelőtt, augusztusban, Szolnokon. Természetesen az Alkotmány ünnepéhez igazodva adták át a Volán Landler Jenő – ma Nagysándor József – úti új telephelyét a hétemeletes irodaházzal, amit 1969 óta építettek. Talán nem mellékes, hogy ennek is volt köszönhető, hogy a Volán Verseghy úti telepe felszabadult, amit a Víz- és Csatornamű Vállalat foglalt el, hogy részben azon is, de végre megkezdődjön a várost és környékét kiszolgáló új vízmű építése, amin aztán ugyancsak hat évig dolgoztak. Ezekhez képest színes hír, hogy 1974 augusztusában a helyére került a Tiszamenti Vegyiművek irodaházának neon felirata és 3 méteres vörös csillaga, amit az helyi Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat neon részlege készített. A híradás szerint ekkor már dolgoztak a Pelikán szálló 12 illetve 9 méter hosszú és 1 méter magas feliratain, illetve a Domus több színű fényjátékán és az utcára kerülő 6 méter magas, 3 oldalas, forgó fényjátékán – amiről ma már tudjuk, hogy nem készült el.
Négy évtizeddel ezelőtt biztos, sok szolnoki örült, hogy tíz év után újra működni kezdett a Kossuth téri szökőkutak, amelyek 1963-ban készültek el, de a gazdaságtalan működés miatt 1974-ben virágágyássá alakították őket. Ugyancsak egy régi „intézmény” felmelegítése volt a Belvárosi nagytemplom mögötti Szabadtéri színpad újbóli megnyitása, aminek sokadik felújítását 1982-ben kezdték. Miután 1984-re sikerült felújítani az ezer fős nézőteret és a 200 négyzetméteres színpadot, augusztus 10-én a Dolly Roll adott nagysikerű, a végén már táncmulattságnak beillő koncertet. Pár nappal később pedig a szabadtéri moziként is funkcionáló helyen, a Kabaré című amerikai film vetítése előtt a szolnoki Rockers és MRG zenekarok léptek fel. (Fotó: Dombi Gábor gyűjteménye)
És, ha már 1984 augusztusa és beruházások, zárjuk a múltidézést egy kisebb és egy jelentősebb átadással. A Tiszaligetben lévő hadiparkot a Kilián György Repülőműszaki Főiskola hallgatói tették rendbe augusztus 20-a tiszteletére, sőt azt is ígérték, hogy bővíteni fogják, de ez szerintem már nem történt meg. A Széchenyi lakótelep elején viszont 58 millió forintból végre elkészült az új mentőállomás, így az akkori Dimitrov és Beloiannisz – ma Baross és Elek István- utcák sarkán lévő méltatlan állapotokat felszámolhatták.
