2025.08.27. (szerda)

Mindenkit érintő

Mindenkit érintő

Dátum:

Ha ezentúl valakinek meg kell világítanom, miért működik az oktatás, az egészségügy, a közszolgáltatások, és minden, amit az adónkból tartunk fenn, akkor a Fekete pont című filmet fogom citálni. Például a központi szál mellett is megálló kis történetet, ami a filmbéli iskola kizuhant ablakáról szól.

A normál működés közben lassan, de biztosan pusztuló iskolaépület (lassan csak ilyeneket ismerünk) egyik hatalmas ablaktáblája váratlanul – valószínleg anyagfáradás miatt – az udvarra zuhan. Szerencsére senkiben nem tesz kárt, így látszólag nincs is következménye. Ám a technikaszakos tanár bácsi befóliázza a tátongó lyukat – talán, hogy mégse huzatban üljenek a gyerekek, ne menjen tönkre minden, ami a teremben van -, majd a nyakába veszi az üvegezés kálváriáját. Nem akarom lelőni a zokogni való „poénokat”, de egyszerűen zseniális a tanár és a vállalkozó párbeszéde, aminek lényege, hogy az egyetlen üvegtábla pótlása helyett az egész teremfalat kellene kicserélni sokmillió forintért. Oscar-díjas a tankerület végig arctalan képviselője és a tanár párbeszéde, ami arról szól, hogyan lehetne – lényegében az államtól – pénzt szerezni a javításra, egy olyan helyzetben, ami az állam szabályai szerint már amúgy is szabálytalan. A korona pedig az utolsó jelenet, amikor a technikatanár és kollégája egy oktatóvideót nézve igyekszik megoldani a kitört ablak problémáját.

Tulajdonképpen a Szimler Bálint által írt és immár a locarnói filmfesztiválon három díjat besöprő Fekete pont című filmet darabjaira szedhetnénk, mert miközben egy külföldről hazatérő magyar kisfiú iskolai beilleszkedését meséli el, szinte novellagyűjtemény a honi közoktatás sok évtizedes állapotáról. A menza, a folyosói szaladgálás, a testnevelőtanár basáskodása, a szülői értekezlet, a portás bácsi mind-mind olyan szelete ennek a végtelemül szomorú – vagy inkább lehangoló, netán bicskanyitogató -, de igazi „valóságshownak”, amelyek egyenként is gyomrost visznek be. A filmet látva egyáltalán nem meglepő, hogy a nagy történelmi filmekre milliárdokat elszóró állami rendszer – a mi adónkból – erre a mai, külföldön is értelmezhető, és a jövőben is fontos alkotásra egy árva garast nem adott. De hát az oktatáshoz hasonlóan lassan a hazai filmgyártás is azért működik, mert vannak névtelen technikatanárok, akik megalázva, hülyének nézve, alul fizetve nem hátat fordítanak a hivatásuknak, hanem tenni akarnak azért, amire feltették az életüket.

Felételezem, hogy egyik tankerület sem fog a Fekete pontra osztályokat vagy tanári karokat szervezni, netán a vetítéshez kapcsolódó beszélgetéseket kezdeményezni. Pedig jobban járnánk, mint az olyan általuk menedzselt iskolaigazgatói pályázatokkal, amiket a kinevezés utáni első héten kukába dobnak, mert tulajdonképpen a „jó elvtársak” egy Jókai regénnyel is kandidálhatnának vezető beosztásokra. A tök felesleges tankerületek némi hasznosságot mutathatnának a Fekete pont közönségszervezésével, és olyan viták generálásával, amelyek arról szólnak, hogy 2024-ben miért lehet még mindig aktuális, helytálló és szinte dokumentumszerű egy ilyen film. Mert a Fekete pontról nem lehet úgy kijönni, hogy ne tegyünk fel néhány kérdést: min kellene változtatni, hol kellene kezdeni, mikor lett ez így elrontva?

Szimler Bálint zseniális forgatókönyve és történetei persze most sem érnének semmit az elképesztő szereplőgárda nélkül. Amiben alig van végzett színész. A főszereplő, pályakezdő tanár nénit alakító Mészöly Annán (Együtt kezdtük), a két jelenetben látható Marozsán Erikán (Terápia, Az ajtó, Rokonok), illetve az énektanárt megformáló szolnoki Gombos Juditon kívül alig találni a legalább ötven felnőtt szereplő között színészt. Még az ellenszenves tesi tanárt alakító Kovács Dadan Ákos is a könnyűzenéből érkezett, civilben több zenekar oly nagyra becsült menedzsere, hogy néhány éve a Fishing on Orfűn színpad viselte a nevét. Ám ezek az amatőrök olyan profin adják magukat – tulajdonképpen – bennünket, hogy nincs az az Oscar-díjas színész, aki hasonlóan meg tudta volna ezt oldani. És ez igaz a gyerekekre is, akiknek a jeleneteit szerencsére nem túrták szét béna, műmájer dialógusokkal.

A tavaly bemutatott Elfogy a levegő (rendező Moldovai Katalin) és a Magyarázat mindenre (rendező: Reisz Gábor) után tehát itt a harmadik egészestés játékfilm, ami a magyar közoktatás jövőt gáncsoló problémáiról beszél. Művészi színvonalon. Holott erről a témáról a politika, a tömegtájékoztatás és a közbeszéd szintjén kellene magas színvonalon beszélnünk. Miközben örömteli ezeknek a filmeknek a megszületése, ám egyáltalán nem vigasztaló, hogy tehetséges fiatal rendezőknek ilyen témákkal kell nagyot, sokszor elsőre nagyot gurítaniuk, leginkább a közpénzektől elzárva. Nem tudok mást mondani: régen láttam ennyire jó, de mégis lehangoló filmet, mint a Fekete pont. Amit ettől függetlenül mindenkinek látnia kellene, mert mindenkit érint.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Negyvenéves nyaralás

A Nyugati nyaralás című új magyar mozi szerintem generációs film. Nekem visszahozta ugyanis a nyolcvanas évek balatoni vakációinak érzését. Ha illata is lenne, akkor a lángos, palacsinta, vasúti restik, Trabik és Mercik közös kipufogó szaga is megelevenedne. Ezzel együtt egy nyári kaland.

Nyárindító, tavaszi Eső

Fél évet kellett várni az Eső idei első számára, amit június 19-én mutattak be a Tisza moziban. A lapot Bánki Éva versei nyitják és Nagy Dénes grafikái illusztrálják. Darvasi László, Háy János, Markó Béla, Lázár Balázs - többek között az ő írásaikból is szerkesztette a lapot Jenei Gyula.

Kapi api gyermekei

Tudták, hogy az ötvenes években, a Zagyván révész dolgozott? A Szegedi Tanárképző Főiskolának pedig szolnoki tagozatot működtetett? Tudja valaki, mikor lett Tallinn Szolnok testvérvárosa? Kaposvári Gyula emlékkönyvet olvastam, azaz nagy öregek között "ücsörögtem".

Legendákból tények

Tényleg akartak villamost építeni Szolnokon? Meddig működött a Tiszaligetben az úttörő vasút? Merre járt az első szolnoki busz? Legendák, amelyek tényekké válnak a Szikszai Mihály szerkesztésében 2005-ben megjelent Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedéstörténete című könyvet forgatva.