2025.10.15. (szerda)

Két kör két keréken

Két kör két keréken

Dátum:

Tamás tegnap hívott, hogy menjünk Tisza-tavat kerülni. Most kihagyom, egyelőre Szolnokon készülök a közös túrára. Szolnokon ugyanis lehet bringázni. És ez a kijelentés csak annak érthetetlen, aki nem járt még néhány kisebb városunkban. Két kedvenc köröm van: a "két híd" illetve a "belváros".

kerekpar1_400Falusi gyerekként szinte hozzám volt nőve az éppen aktuális bringám. Nem számított, hogy esik vagy szakad a hó, éjszaka van vagy nappal, ünnepségre vagy baráthoz kell menni, mindig és mindenhová drótszamáron indultam. Aztán városi gyerek lettem, megvettem életem első buszbérletét, és a kerékpár szép lassan a hétvégék, meg a nyári szünetek eszköze lett. Igaz, nálam is eljött az idő, amikor inkább kismotorra vágytam – egy Simson vagy legalább egy Babetta -, utána meg már a négy kerék volt a lényeg. Az első autómat – a szép emlékű Böskét – néhány évig nagyjából úgy használtam, mint gyerekként a bringát. Igaz, a lengyel ipar remekét, a nyolcvanas évek végén, egy marék húszasból tele lehetett tankolni, ha meg kifogyott a tartáj, egyedül is hazatoltam. Mint a láncát vesztett kerékpárt.

Szegeden és Pesten nem bringáztam. Részben, mert nem volt hol tárolni, így nem volt kéznél a járgány, részben meg akkoriban nem is volt divat valahová így érkezni. Igaz, Pesten ma sem ülnék bringára, nemcsak az autósok, de a cikázó gyalogosok és a nem éppen tüdőtisztító levegő miatt sem. Nem így Romhányi Tamás barátom – napjaink legjobb riportere -, aki évekig úgy járt munkába, mint én falusi gyerekként iskolába: szinte hozzánőtt az aktuális bringája. Ő vett rá arra, hogy kerüljük meg két keréken a Tisza-tavat, aztán meg a Balaton keleti medencéjét. Igaz, ez utóbbinál jó 20 kilométerrel kevesebbnek mondta a teljesítendő távot, és Tihanynál már nem lehetett feladni. Tamás tegnap hívott, hogy menjünk Tisza-tavat kerülni. Most kihagyom, egyelőre Szolnokon készülök a közös túrára.

Szolnokon ugyanis lehet bringázni. És ez a kijelentés csak annak érthetetlen, aki nem járt még néhány kisebb városunkban. Két kedvenc köröm van: a két híd illetve a belváros.

kerekpar2_400A „két híd” a belvárosi híd lábától indul. A gyalogosokat és a gyaloghíd építkezését kerülgetve végigtekerek a Tisza-parti sétányon. A főiskolától már inkább kerékpárút, mint sétány, a vízügyes telepig maximum kutyásokat és futókat kell túlélni. Ott van egy kis nehézség, mivel számomra érthetetlen okból a kórháznál vége a kerékpárútnak, és lényegében a Tószegi úton kell eljutni a négyesig. Nem mondom, hogy kellemes, kacsázó gyerekekkel pedig nem is ajánlott. Párszáz méter után azonban ismét kezdődik a kiépített kerékpárút, és a Szent István-hídon át, a Szandai réten tekerve, a Tisza-liget előtt jutok vissza a városba. A Tisza-ligeti bejárónál való átkelés kicsit macerás, ahogy látom, általában nemcsak nekem. A négyes mellett meg félelmetes, hogy csak egy árok választ el a száguldó kamionoktól. Mégis 11, viszonylag kellemes kilométer ez az út.

A „belváros” kör csak hat kilométer. A torkolattól indul, majd a Zagyvát követve tekerek az itt-ott megcsúszott kerékpárúton. Itt sincs kevesebb gyalogos, mint a Tisza-parton, viszont itt hiába is van felfestve a kerékpáros sáv. Érdemes lassan és figyelmesen, a kezet a csengőn tartva haladni. A második Zagyva-híd után – miért nincs ezeknek a hidaknak valami jó neve? – már gyérül a forgalom, és egész kényelmesen lehet áttekerni a Csokonaira. Jelenleg ott van a legnormálisabb kerékpárút, ami szinte folyamatosan visz az Eötvös térig. Innen viszont kicsit nehéz a dolog, mivel a kerékpárút a Baross úti járdán visz. Estefelé már egyszerűbb, napközben, a boltok nyitva tartása alatt, azonban érdemes óvatosan tekerni. Én a Pelikán parkolónál szoktam bevágni a művház elé, hogy aztán a Szapáryt keresztezve a Kossuth téren át fejezzem be – általában egy fagyival – ezt a kis kört.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

179-ből 164

A blogSzolnok augusztus 21-én frissül újra, merthogy 15 év gyakorlatának megfelelően az utolsó júniusi hírlevél kiküldésével nyári szünetre megy az egyszemélyes szerkesztőség. A Hogyan ünnepeltük a 900 éves Szolnokot előadással szeptember 9-én az Élő blogSzolnok sorozat is folytatódik.

Apró bosszúságok

Az életem viszonylag nagy részét közlekedéssel töltöm. Nemcsak a munkám, de a létfenntartás és a kikapcsolódás is sokszor kényszerít helyváltoztatásra. Talán ezért is gyűlnek bennem az apró, közlekedési bosszúságok. Vagy azért, mert Szolnokon nem figyelünk egymásra?

Csőszre várva

Képzeljük el, hogy családi megtakarításainkat nem saját belátásunk szerint forgathatjuk vagy kamatoztathatjuk, nem a számunkra szimpatikus bankban helyezhetjük el, hanem az államkasszára kell bíznunk! Borzasztó lenne? A nagyobb családunk, a városunk pénzével pont ez történik.

Főiskolai pillangó

A következő tanévre mindössze negyven államilag finanszírozott helyet kap a Szolnoki Főiskola, ezzel az intézményi keretszámok legnagyobb vesztesének számít az itteni felsőoktatási intézmény. A főiskola vegetálása vagy halála az egész városra negatív hatással lesz.