A Szigligeti Színház társulata a város első írásos említésének 900. évfordulójára időzített jubileumi emlékév hivatalos lezárása (1975. augusztus 20.) után kezdte próbálni a Kulcskeresők című drámát, ami a harmadik Örkény-bemutató, egyben a második ősbemutató volt Szolnokon. Az 1975. november 15-ei premiert a színház akkori igazgatója, az Örkény-darabokat addig is rendező Székely Gábor állította színpadra, a díszlet Székely László, a jelmez Vágó Nelly alkotása volt. Az első Kulcskeresőkben Csomós Mari, Piróth Gyula, Andai Kati, Tímár Éva, Papp Zoltán, Polgár Géza, Cserhalmi György, Varga Mátyás, Lengyel István, illetve a helyi színjátszás akkori két nagy öregje, Benyovszky Béla és idősebb Tatár Endre lépett közönség elé. A darab eredeti plakátján pedig kiemelten virított, hogy „Készült Szolnok város 900 éves évfordulójára, a város felkérésére”.
A sikeres premier után valószínűleg már senkit sem érdekelt, hogy egy évvel korábban még teljesen más szerzővel és darabbal kívánta a város és a színház a jubileumot köszönteni.
Hogy ez mennyire így volt, azt egyrészt a Szigligeti Színház 1974/75-ös évadra szóló, plakáton is megjelentetett, a bérletezést is szolgáló műsorterve is igazolja. Ezen ugyanis az szerepel, hogy abban a szezonban a Yerma, Az aranyelefánt, a Denevér, a Szép Heléna, a Liliomfi és a gyerekeknek szánt Óz, a nagy varázsló mellett nemcsak „egy új zenés játék”, de „Galambos Lajos Szolnok város 900 éves jubileumára írott színműve” is műsorra kerül. Igaz, Galambos cím nélküli művének beharangozója alá odaírták, hogy „vagy egy másik új magyar darab”. Ez utóbbi egyáltalán nem volt szokatlan. Berényi Gábor 1959-ben indult igazgatóságától kezdve bevett gyakorlat volt úgy évadot hirdetni, hogy akár szerző és cím nélküli új dráma szerepelt a kínálatban. Miként az is természetes volt, hogy Jókai Annától, Fehér Klárán át, Schwajda Györgyig és Vámos Miklósig sokan jelentkezhettek Szolnokon kortár darabbal. Tehát Galambos Lajos színművének a meghirdetésében nem volt semmi szokatlan.
Nagyjából négy hónappal később, a megyei napilap 1974. karácsonyi számának irodalmi melléklete – aláírás nélkül – is írt Galambos Lajos drámájáról, aminek Szerelmes égitestek lett volna a címe, és ami már csak arra várt, hogy a Szigligeti bemutassa. A cikkben a szerző a Pest-Szolnok vasútvonal megnyitásától vezette le a járműjavító kialakulását, amit egyben a szolnoki munkásmozgalom bölcsőjének is tekintett, ahol maga a dráma cselekménye, a Tanácsköztársaság idején játszódik. „Ennek az időszaknak eseményeit idézi Galambos Lajos drámája, amelyet Szolnok 900. jubileumának jegyében ír, s amelynek jövő évi bemutatására a Szigligeti Színház vállalkozott.” Majd a járműjavító munkásmozgalmi hagyományai és Szolnok harminc éves fejlődése (1945 és 1975 között) között összefüggést találva a cikk úgy folytatódik, hogy „Nem kisebb feladatra vállalkozott tehát Galambos Lajos, mint arra, hogy egy maroknyi szereplő sorsváltozása, erényeinek és hibáinak színrevitelével megelevenítse a munkásosztály megyén belüli kialakulását”. Akkoriban nem meglepő módon a cikk amolyan vörösfarokkal, azaz iránymutatással zárult. „Szolnok 900. jubileumán ezért időszerű Galambos Lajos témaválasztása. Az időszerűség mellett remélhetőleg a készülő dráma magas irodalmi értéke, a jó rendezés, s az elmélyült színészi játék is hozzájárul majd a sikerhez.”
Ma már tudjuk, hogy végül nem így lett. Pedig Galambos Lajos (1929-1986) akár írhatott is volna egy jó darabot, hiszen a Színművészeti Főiskola kényszerű elhagyása után, újságíró, rádióriporter, filmes dramaturg lett, aki 1951-től építette irodalmi karrierjét is. Sőt, olyan filmek alapjait írta, mint a Jancsó Miklós rendezte A harangok Rómába mentek (1958) vagy Makk Károly 1961-es Megszállottak című alkotása. Igaz, színpadi szerzőként a szolnoki jubileum előtt nem volt ismert, két darabját majd csak a nyolcvanas években mutatta be a Vígszínház illetve a szintén fővárosi József Attila Színház. Ez utóbbi ugyancsak a Szerelmes égitestek címet kapta, és mint dr. Bojtos Gábor kutatásának köszönhetően tudható, Galambos eredetileg a nyíregyházi színház megnyitásának pályázatára írta 1981-ben, helyi témáról, ám végül Budapesten mutatták be 1986-ban. (Fotó: Galambos Lajos 1965-ban – Fortepan.hu/Hunyady József)
Ugyancsak Bojtos Gábor derítette ki, hogy a Galambos-mű elvetéséről 1975 tavaszán adott tájékoztatást nem a színház és nem a város, hanem a Szolnok megyei Tanács V. B. Művelődésiügyi Osztálya. Vezetője – Lengyel Boldizsár, aki öt évvel később a színház igazgatója lett – a Kulturális Minisztérium Színházművészeti Osztályának címzett levelében a következőket írta: „Bejelentem, hogy Galambos Lajos drámája – melyet a Szolnoki Városi Tanács VB megrendelésére írt – többszöri átdolgozás után sem sikerült olyan színvonalasra, amely méltó lenne a város jubileumi évfordulós ünnepségekhez.” Valószínű, hogy a Galambos-mű elvetéséről korábban született döntés, hiszen Lengyel Boldizsár március 19-én kelt levelében ahhoz kérte a minisztérium hozzájárulását, hogy helyette Brecht Állítsátok meg Aruro Uit című darabját mutathassa be a színház. Március 21-én, azaz két nappal később, miközben a próbáknak már február elején el kellett indulnia.
Most már csak azt kell majd kideríteni, hogy a hetvenes évek első felében Galambos Lajos felkérése kinek az ötlete volt, a színház vezetése pedig mikortól sejtette majd tudta, hogy a darabját nem fogja bemutatni. A Galambos-életművet a nyíregyházi múzeum kezeli, így tehát ott akár meg is lehet a Szerelmes égitestek szolnoki változata, amiről kiderülhetne, miről is szólt és valóban olyan csapnivaló volt-e, ahogy Lengyel Boldizsár levele sejteti. És hogy folytassam a bennem felmerült kérdések sorát: Örkény mikor és hogy került képbe? Minden bizonnyal Székely Gábor javasolta. De vajon, amikor bedobta a nevét, a Kulcskeresőkből valami már készen volt, avagy Örkény valóban Szolnok felkérésére kezdte azt írni? Egy azonban így is biztos: 1975-ben a színházban is sikerült elkerülni, hogy a 900 éves jubileum kapcsán valami nagyon pártos dolog kerüljön színpadra.
