Persze, idén sem a tél fordult vissza április közepén, hogy hóval borítsa be Szolnokot, csak virágzik a nyárfa, aminek következtében tényleg olyan a város néhány helyen, mintha havazna. Viszi a szél, a Tisza a fehér szöszt, ami aztán a következő esőig lemoshatatlanul megül a fűben, a bokrokon, a kerítéseken. Vannak kifejezetten "áprilisi hó veszélyes" helyek, például a Tiszaliget, ahol egy-két helyen fehérben úszik a zöld. Ez a természet rendje. Tűrni kell. Meg prüszkölni.

Mit lehet erre mondani? Egyáltalán érdemes bármit szóvá tenni? Nincs két hónapja, hogy az Ady új aszfaltozása és festése elkészült, és október végén már két helyen kellett felbontani az utat. A múlt héten még leütöttem a magas, de a közösnek nagyon drága labdát. Ma már egyszerűen képtelen vagyok verbálisan fokozni az elkeseredettségemet. Miért kell ennek így történnie Szolnokon?

Már állt a XIX. század végén is. A fejlődő, városiasodó, polgárosodó Szolnok egyik jelképe volt a Városi Kaszinó. Aztán a múlt század közepén Úttörőház lett belőle, szerintem sokaknak okozva kellemes perceket. A nyolcvanas évek közepe óta Technika Háza. Talán akkor nyúltak hozzá utoljára. Fennállásának 12. évtizedében nem nevezném Szolnok díszének. De miért?

A szabályok nem ismerete nem mentesít a szabályok betartása alól. Jöhetnék ezzel az ósdi mondattal, de tudom, semmi hatása nem lenne arra, aki erejét ennek a játszótéri szabályokat rögzítő táblának az összetörésével fitogtatta a Tisza parkban. Azért remélem, mindez nem jelenti a játszótér végét. Igaz, azt se hiszem, hogy a rongálásokét.