Nem jó ez így se annak, aki ott él, se annak, akinek ezt csak látnia kell. Szolnok főterétől 50 méterre, a Sólyom utcai parkolóban látható ez a fedél nélküli otthon.

Szolnok egyik legszebb részén, egykor a város jelképének számító Tisza szálló gyógyfürdőjének a tetején, a tavaszi napsütésben cipők száradnak, amiket egy távolról érkezett vendégmunkás őriz mobiltelefonozva, aki minden bizonnyal valahol ott lakik, ahol valamikor gyógykezelések zajlottak. A kép címe nyugodtan lehet: Szolnok 2023. Nem a családjától távol dolgozó melóssal és nem is a kimosott cipőkkel van baj. Ha még van baj egyáltalán. Vagy nem velünk van a baj, mert ez baj.

A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

Biztos, hogy nem a pad tehet róla. Tudom, nehéz beismerni és elfogadni, de még csak a Szolnok főterén kuplerájt maga után hagyó hajléktalan sem az egyedüli bűnös. És nem több, mint önfelmentés, látszatmegoldás csak őt/őket okolni, rajta/rajtuk számonkérni. Valami nem működik. Valami? Sok minden. Amiknek a hiánya ezt eredményezi. Biztos, hogy nem a padok eltávolítása a megoldás.