Két hete éktelenkedik egy horogkereszt a város legforgalmasabb pontján. És onnan 50 méterre, a gimnázium falán egy másik mocsok. Ezekkel együtt kell élnünk?
Kertész leszek, kapát veszek, és mondjuk, gyomlálok. Előtte persze tájékozódom, hogy Szolnok közepén, az Árkádok-ház és a járda találkozásánál lévő növények jogilag kinek is a tulajdonát képezik. Mert az egy dolog, hogy szerintem irtó rondán néznek ki. Hisz mi van, ha valaki a gyomokat valami önkifejezéstől vezérelve növeszti. Lehet, hogy ezért nem zavarja sem a közterületeseket, sem a városi kertészeket. Vagy nincs kapájuk.
Személy- vagy teherautónak minősül egy ekkora kuka? Ha nincs szélvédője, hová kell rakni a parkolójegyet vagy a bérletet? Amennyiben rendszeresen nem fizet a tulajdonosa a parkolásért, ezekre a kerekekre is jó az új kerékbilincs? Ki kit lop meg, amikor egy potenciális fizetős helyen autó helyett kuka parkol? Rokkant igazolványt nem találtam rajta!
Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.
Tavaszi hó a kanadai nyárfa vattaszerű fehér szöszeiből, avagy nyári árnyék a gyorsan növő fa hatalmas lombkoronáiból? Vannak városok, ahol úgy döntöttek, fokozatos kivágják ezeket a nem őshonos, hanem gyors növekedésük miatt betelepített fákat, és olyanokkal próbálják kiváltani őket, amelyektől nem lesz olyan érzésünk mintha tavasszal is havazna. Például a szolnoki Tisza-parti sétányon ilyenkor járkálva nehéz lenne egy ilyen döntés ellen ágálni. Nem úgy nyáron, amikor már csak az árnyék marad.