A város értékes kiállításainak, remek programjainak alig van köztéri plakátja, tehát nem is tudnak róluk csak a nagyon kíváncsiak. Az viszont az egész városnak világos, hogy valahol kubai salsat lehet majd tanulni. Mert ilyen igénytelen, ideiglenes plakátokkal minden további nélkül tele lehet szórni Szolnokot. Ki ad erre engedélyt? Ki gondolja azt, hogy ez így rendben van? Miért kell nekünk közösséget vállalni az igénytelenséggel?

A nagy OTP mögött, a parkoló szélén, a járda mellett áll az a fa, ami tele szokott lenni baglyokkal. Gondolom, ezek a menő Bömbik, meg a Lexus az ott élő baglyoké, akik úgy gondolták, a leghelyesebb az otthonuk közelében parkolni. Amivel Szolnok közterületesei és rendőrei is teljes mértékben egyetértenek, hiszen háborítatlanul álltak hétköznap délután a díszkő járdán. A baglyok. Akik így a parkolásért sem fizetnek, plusz megmutatják, hogy nemcsak a fáról szarnak bármelyik szolnoki fejére. Mert ők a baglyok.

Mikor kerül végre a főtérre a firkálók kezére rácsapó városvédő szobra? Lehet meglepően élethű is! Mert a kislány összefirkálása kiver minden biztosítékot.

Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.