A Tiszaparti sétányon ülő férfialak talán a tanulást jelképezi. Egy ideje sötéten látja a jelent és a jövőt? Vagy csak elborult, mert nem tudja eldönteni: kis világunkban kire is mondhatjuk, hogy sötét?
Ne általánosítsunk, és ne bántsuk a dohányosokat! Miként a közterületek tervezői sem egyformák. Ám előfordul, hogy e két csoport gyengébb képességű tagjai összejönnek. Például Szolnok közepén, az 1-es parkolóban. Így fordulhat elő, hogy a szétdobált csikkek bekerülnek a fák alá kitalált rácsok közé. És ott is maradnak az idők végezetéig. A szolnokiak dicsőségére. Köpködni is szabad? Patkányt sütni? Utcai illemhely? Szakadjunk el Európától!
Biztosan van rá valamilyen értelmes, értelmetlen magyarázat. Afelől sincs kétségem, hogy ez alapvetően nem Szolnokon, szolnokiakon múlik. Ennek ellenére a mi szégyenünk az immár évek óta levert vakolatú, ocsmány külsejű bírósági épület. Kinek kellene, lehetne (?) tennie azért, hogy a lassan egy évtizede halogatott felújítás megtörténjen? Persze, majd a tavasz megoldja. De csak az első emeletig. A szolnokiak meg ne emeljék feljebb a fejüket?
A Tiszaparti sétány vízirendőrség előtti, hónapok óta összefirkált korlátjáról már többször írtam. Nem is történt semmi. Ha csak annyi nem, hogy immár a katolikus óvoda sétányra néző, régi kerítésén lévő gyerekfestményeket is sikerült összebarmolni. Nem egyet. Legalább ötöt. Kíváncsian várom, mi lesz a következő áldozat. Mert következmények nélkül nem kétséges, hogy lesz.
