Amíg működött, addig is a város egyik legnívósabb vendéglátó-ipari egysége lehetett a Tallinn városrész Korty Borozója, ahol a felirat szerint még nyerőgép is üzemelt. Így bezárva, pusztulva, az igényes, csupasz hirdetőtábla mellett viszont már csak egy ócska faház. Viszont a városrész és Szolnok szégyene, a nemtörődömség reklámja.

Nem szeretném tudni, hogy milyen előzmények után került egy tucat férfinadrág a Mátyás király úti házsor előtti egyik fára. Mivel még nincsenek levelek, a gatyák jól láthatóan lógnak és lengedeznek több emelet magasságban. Nem tudom, kié voltak a gatyák. Azt se, kié a fa. Így tippem sincs, meddig tartoznak össze. Ha sokáig, akkor faraghatunk erényt belőle, és hirdessük, Szolnoknak gatyafája is van! Ami felhívja a figyelmet a családon belüli konfliktusok veszélyeire?

Sok legyőzött padot láttam már Szolnokon, de ilyet még nem. És kénytelen vagyok azt gondolni, hogy aki(k) mögött letört a Tiszaligeti strand bejárata előtti pad támlája, nem szándékosan rongáltak. Legalábbis nem erre vall, hogy a támlát gondosan elhelyezték az ott lévő kukában. Persze, lehet, hogy tévedek. És nem volt semmi baja annak a padnak, rendszeresen ellenőrizték és karbantartották. A pótlásig eltelő idő majd megmutatja.

Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?