Bő egy éve lehet, hogy elkészült a Szapáry utca új járdája. Aminek a Baross utca és a Kreutzer köz közötti szakasza úgy van összeköpködve, mintha valami belső kínai falu piacán lennénk. Igaz, nálunk a köpetek nem száradnak fel, hanem széttaposott rágók képében ott virítanak a sárga műkövön. Kereshetünk összefüggéseket a környék üzletei és a járda állapota között, de ez az undorító helyzeten nem változtat. Biztos, hogy köpni kell?

Ez a kép, ez a Szapáry úti hirdetőtábla egyfajta mementó, ami fotóként a jövőben, a valóságban pedig most még egy darabig arra emlékeztet és figyelmeztet, mit tett velünk, a kultúránkkal a covid. December elején többségében nyári rendezvények plakátjai függenek Szolnok egyik legszebb utcájának a hirdetőtábláján. Mert nem volt mivel felülragasztani, vagy nem volt miért leszedni őket. Ha lesz régi kerékvágásba való visszatérés, akkor ugyanez a tábla fog emlékeztetni és üzenni.

Ha valakit érdekelne, akkor a Tiszaliget bejáratánál, az Olajbányász parknak keresztelt kis területen álló szobor talapzatán a tábla azt hirdette, hogy Szabó László (1986) alkotásáról van szó, amit 2008-ban több cég támogatásával helyeztek át ide. Hogy az a tábla kinek volt útjában? Vagy kinek kellett? Avagy, ha rongálás miatt vitték el, ki tett benne kárt?

Bennem lehet a hiba, mert nálam kiveri a biztosítékot, ha egy autó a tilosban - ráadásul másokat zavaró helyen - parkol, és mellette ott áll egy rendőrautó. Igaz, a rendőrautó nemcsak tilosban, de prosztó helyen - a járdán, díszburkolaton - is várakozik. Bennem van a hiba?