Ha valakit érdekelne, hogy 2011-ben mikor indultak Szolnokról a vonatok, akkor ne a világhálón keresgéljen, hanem ballagjon el az Árkádba, a néhai MÁV jegyirodához. Hogy a menetrend silabizálása közben szörnyülködni is fog a hátramaradt állapotokon, az benne van a pakliban. Nerfeld Ferenc zokogna, ha látná, hogy a palotája helyére épített modern társasház földszintje milyen állapotban van. Szolnok közepén ez köz- vagy magánterület? Csak a galambok miatt, hogy tudják, hol végzik a dolgukat.

A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

A felnagyított és betonból kiöntött anyacsavarok közterületeink régi és sokfelé felbukkanó tartozékai. Hogy kinek a tulajdonát képezik, az persze rejtély. Lehet, hogy ebben az esetben, a Baross út végén, maga a tulajdonos sem tudja. Mert, ha tudná, akkor csak nem hagyná, hogy csikkúsztató medence legyen ezekből az igénytelen, több évtizedes utcabútorokból. Lehet, hogy inkább elvinné őket.

Először virágokat akartam írni, utalva a Tiszavirág-hídra, aminek a Tiszaliget felőli pillére látható a képen. Aztán eszembe jutott, hogy a virág általában szép. És bár a graffitik is lehetnek szépek, sőt, itt talán még jó helyen is lehetnének, a most itt látható feliratok nem is szépek, nem is elmések és nincsenek is jó helyen. Ezek többsége rettenetesen primitív, és még akkor is gázosak, ha csak nagyon kevesen látják őket.