A Milléren még fellelhető, egykor szebb napokat látott Vízügyi Múzeum lassan, de biztosan pusztul. A Hoffherr traktor évek óta nincs már a helyén, így nem lehet tanúja az egykor gondosan összegyűjtött eszközök és berendezések eltűnésének, szétkorhadásának. Néhány honlap még létező kiállítóhelyként utal a különleges szolnoki gyűjteményre, de reméljük, a kirándulók kedve az aszfaltot csak nyomokban tartalmazó odavezető úton elmegy a látogatástól, így valamivel kisebb a szégyenünk.

Egy letűnt kor marketingeszközeinek maradványaiként meredeznek a város több pontján is ezek a valamikori hirdetőtábla-keretek. Igényes, de rozsdás vasmunkák. Biztos van tulajdonosuk is, ezért nem lehet őket eltávolítani még akkor sem, ha már nincs értelmük, csak a városképet szennyezik. Mit hirdetnek? A múló időt?

Nincs egy éve, hogy hosszú hetekig félpályás forgalomkorlátozás mellett javították a "Százlábú-hidat" az ártérben. Azóta a garanciális javításokra is sor került, amit a gyalogos és kerékpáros sávokon megjelenő csíkok jeleznek. Szerintem minden esélyünk meg van arra, hogy jövő tavasszal ismét lehessen itt veseköveket kezeltetni. Mert az a hülye anyag nem köt rendesen. Vagy valamit rosszul oktattak. Vagy miért nem bírt ez ki egy évet?

Néha azt gondolom, hogy ha az Unió gazdagabb felének polgárai sejtenék, mi mindenre dobták ki a pénzünket a segítségünkkel, akkor ők kezdenének akciózni ellenünk. A Tiszaligetben például lassan egy évtizede pusztul vagy hatvan darab - újonnan beszerzett, de szerintem, soha sem használt - kerékpár, amiket még sok-sok névvel ezelőtt szerezhetett be a helyi felsőoktatási intézmény. Hány támogatási ciklusnak kell elmúlnia ahhoz, hogy felszámolódjon Szolnok legszomorúbb kerékpártárolója? Mondjuk valami nemes cél érdekében.