Egy ötvenszer hetven centis színes nyomatot a közhivatalok nyomtatóinak többsége nem tud kiprintelni. Egyszerűen azért, mert a közpénzből fenntartott hivatalokban, általában nincs szükség A3-a – napilap – méretű színes nyomatok készítésére. Arról nem is beszélve, hogy a falra nem szokás mindenféle kókler minőségű, rossz papírra nyomtatott dolgot kitacepaózni. Főleg nem a közhivatalok központi helyiségeibe, nemzeti színben.
Nincs mit tenni, a kívánt nyomatokat, minimum 50 ezer példányban, az erre szakosodott nyomtatószalonokban és nyomdákban kell elkészíttetni. Egy ilyen nyomat ára, minimum 3000 forint, de lehet, ennél több is.
A díszes nyomatot rajzszöggel mégsem lehet a falra kiakasztani. Tisztességes keret is dukál. A speciális méret miatt azonban lehet, hogy nem lesz megfelelő az egyen keret, hanem szakemberhez kell fordulni: keretezés, üvegezés.
A szépen kinyomtatott és igényesen bekeretezett dokumentumot nem lehet csak úgy feldobni a falra. Dönteni kell arról, hogy az hol legyen, mikor kerüljön ki, milyen technikát használjunk a rögzítéshez. A szög-kalapács kevés lesz. Fúró, tipli lesz a tartós megoldás. Az illetékes állami alkalmazott mester legalább 1 órát fog az akasztással foglalkozni.
És akkor számoljunk. A legoptimistább forgatókönyv esetén is legalább 5000 forintot költünk darabonként a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának a kihelyezésére. Ötvenezer olyan hivatalban, közintézményben, amelyeket az adónkból tartanak fenn. És talán nem tévedek, ha lesznek önkormányzatok, önkormányzati intézmények is, amelyek fontosnak tartják, hogy egy ilyen nyomat náluk is a falon legyen. (Már várom a híreket és tudósításokat, amelyek a falra akasztás nagy eseményéről tudósítanak, természetesen a kép előterében a bizonyítani akaró apparatcsikokkal, akik a tudósítást is közpénzből vették meg.)
Szorozzunk! Minimum 250 millió magyar forint kerül hamarosan a falakra.
Az Augusztus 20-i fővárosi tűzijáték – csak a durrogtatás, nem az egész napi népünnepély – ennek a töredékébe kerül, és a töredék töredékét spóroljuk meg az árvízkárosultak javára. Ha az ország összes lefújt vagy szerényebbre tervezett tűzijátékának az árát veszem, amelyek mind-mind eljutnak – eljutnak? – az árvízkárosultakhoz, még akkor is kisebb összegről beszélünk, mint amit pillanatokon belül a falra szögeznek.
Nem gondolnám, hogy ma ez a legfontosabb feladat. Akit érdekel a nyilatkozat, az úgyis elolvassa, tartalmát magáévá teszi, akit meg nem, annak hiába tesszük az orra elé. Nem ezen múlik. A 250 közös millióért viszont kár, jobb helyet is találhatnánk neki.