2025.10.14. (kedd)

250 misi a falra

250 misi a falra

Dátum:

Várom a köremaileket, az iwiw-es üzeneteket, a Facebook-os csatlakozási lehetőséget, és a népi mozgalomról szóló diadalittas híradásokat, amelyek a tűzijátékok pénze után a falra akasztandó százmilliókat is nemesebb célra szánják. Mert számoljunk csak!

Egy ötvenszer hetven centis színes nyomatot a közhivatalok nyomtatóinak többsége nem tud kiprintelni. Egyszerűen azért, mert a közpénzből fenntartott hivatalokban, általában nincs szükség A3-a – napilap  – méretű színes nyomatok készítésére. Arról nem is beszélve, hogy a falra nem szokás mindenféle kókler minőségű, rossz papírra nyomtatott dolgot kitacepaózni. Főleg nem a közhivatalok központi helyiségeibe, nemzeti színben.

Nincs mit tenni, a kívánt nyomatokat, minimum 50 ezer példányban, az erre szakosodott nyomtatószalonokban és nyomdákban kell elkészíttetni. Egy ilyen nyomat ára, minimum 3000 forint, de lehet, ennél több is.

A díszes nyomatot rajzszöggel mégsem lehet a falra kiakasztani. Tisztességes keret is dukál. A speciális méret miatt azonban lehet, hogy nem lesz megfelelő az egyen keret, hanem szakemberhez kell fordulni: keretezés, üvegezés.

A szépen kinyomtatott és igényesen bekeretezett dokumentumot nem lehet csak úgy feldobni a falra. Dönteni kell arról, hogy az hol legyen, mikor kerüljön ki, milyen technikát használjunk a rögzítéshez. A szög-kalapács kevés lesz. Fúró, tipli lesz a tartós megoldás. Az illetékes állami alkalmazott mester legalább 1 órát fog az akasztással foglalkozni.

És akkor számoljunk. A legoptimistább forgatókönyv esetén is legalább 5000 forintot költünk darabonként a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának a kihelyezésére. Ötvenezer olyan hivatalban, közintézményben, amelyeket az adónkból tartanak fenn. És talán nem tévedek, ha lesznek önkormányzatok, önkormányzati intézmények is, amelyek fontosnak tartják, hogy egy ilyen nyomat náluk is a falon legyen. (Már várom a híreket és tudósításokat, amelyek a falra akasztás nagy eseményéről tudósítanak, természetesen a kép előterében a bizonyítani akaró apparatcsikokkal, akik a tudósítást is közpénzből vették meg.)

Szorozzunk! Minimum 250 millió magyar forint kerül hamarosan a falakra.

Az Augusztus 20-i fővárosi tűzijáték – csak a durrogtatás, nem az egész napi népünnepély – ennek a töredékébe kerül, és a töredék töredékét spóroljuk meg az árvízkárosultak javára. Ha az ország összes lefújt vagy szerényebbre tervezett tűzijátékának az árát veszem, amelyek mind-mind eljutnak – eljutnak? – az árvízkárosultakhoz, még akkor is kisebb összegről beszélünk, mint amit pillanatokon belül a falra szögeznek.

Nem gondolnám, hogy ma ez a legfontosabb feladat. Akit érdekel a nyilatkozat, az úgyis elolvassa, tartalmát magáévá teszi, akit meg nem, annak hiába tesszük az orra elé. Nem ezen múlik. A 250 közös millióért viszont kár, jobb helyet is találhatnánk neki.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Közös szégyenünk

Szolnok belvárosában, a Sólyom utcában, egy hatalmas fehér falfelületen, minimum négy hónapja egy méretes horogkereszt látható. Azt gondolom, hogy ha ez egy magát európainak gondoló, demokratának definiáló városban megtörténhet, akkor néhány dolgot végig kellene gondolnunk.

Marad a szőnyeg?

Fogalmazhatnánk finomabban, de nem változtatna a tapasztalatokon: Szolnok belvárosában sok helyen galambszar-szőnyegen lépkedünk. Nem hinném, hogy csak ellenzéki galambok tesznek a kormánypárti város járdájára, és talán megoldást is lehetne találni a problémára. Máshol sikerül.

Csomaggá változó levél

Volt a kezemben két azonos boríték, bennük ugyanazzal a tartalommal. Álltam a nagypostán a postáskisasszony pultja előtt, és nem értettem, hogy ha mindkettő a fővárosba megy, miért kell az egyikért háromszor annyit fizetnem, mint a párjáért. Kabaréba illő mérőeszközre hivatkozva!

Ünneprontó gondolkodó

A fejlesztés, a fejlődés mindig öröm. De egy sikeresen lezáruló beruházás zárójelbe teheti-e az igazság keresését, a szalagátvágás öröme megakadályozhatja-e, hogy gondolkodjunk és kérdezzünk? Harmincévente épül új Tisza-híd Szolnoknál. Pedig 24-25 évre is csökkenhetett volna ez a periódus.